|
|
|
Film / RegényTim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiSólyomszárnyak suhanásaVarga Zoltán
Ha különc vagy, ki ne
hagyd Tim Burtont.
Ódon fotográfiák
kollekciója lajstromozza az enigmatikus szereplőket Tim Burton új filmjének
nyitó és záró főcímén. Ilyen fátyolos fotók ihlették Ransom Riggs regényírót: viktoriánus
fényképek köré szőtte meséjét a különleges képességekkel megáldott-megvert,
szörnyek által fenyegetett gyerekekről, akik Vándorsólyom kisasszony védőszárnyai
alatt a világtól elvonulva, mi több, egyetlen múltbeli napba rejtőzve élnek. A
sikeres könyv vászonra álmodásához Burtonnél megfelelőbb személyt aligha
lehetett volna találni – a Vándorsólyom
kisasszony különleges gyermekei éppúgy a burtoni életmű szerves része, mint
amennyire a kortárs hollywoodi fantasy-termés jellegzetes darabja. A sztori
közege és elsősorban persze a szereplők óhatatlanul az X-Men-filmekre rezonálnak (ezt a kapcsolódást Jane Goldman
forgatókönyvírói közreműködése is megerősíti), de a Harry Potter-széria vagy a Szuper
felsőtagozat bájos Disney-filmje sem éppen távoli rokonok – az Eva Green
által megformált Vándorsólyom kisasszony pedig bevallottan a Mary Poppins címszereplőjének gótikus
változata. Ezeket az előképeket frissíti fel az időhurok témakörére, az
ugyanazon nap ismétlődésére építő művek (például az Idétlen időkig) elnagyolt megidézése. Az időhurokból eredő
paradoxonok bár kidolgozatlanok – a századokon és generációkon átívelő szerelmi
bonyodalom vagy az öregedés hiánya több figyelmet érdemelt volna –, viszont éppen
az időhuroknak köszönhető az egyik legmegkapóbb képsor, amikor is az otthon
lakói a végzetes bombatalálat pillanataiban lelassítják, majd visszapörgetik az
időt.
Mégsem csupán a
szuperhős-csapatok időparadoxonnal dúsított ifjúsági változatát látjuk, s ez
Tim Burton képzeletvilágának és vizuális érzékének köszönhető. A Vándorsólyom kisasszony… visszavezethető
a művész egyik legszemélyesebb munkájára is, Az osztrigasrác mélabús halálára. A Lisa Marie-nek ajánlott, közel
20 éve megjelent – azóta magyarul is kiadott – kis könyvecske morbid-fanyar freak show, amelyben Burton versikéi és
rajzai egy szekérderéknyi különcről regélnek, többek közt a Mérgező Fiúról, a
Bambuló Lányról vagy az Ággyá Változó Lányról – ők is beillenének (akárcsak a
sövényszobrokkal megidézett Ollókezű Edward) a Vándorsólyom kisasszony
kastélyában éldegélő figurák közé. Burton őket izgalmasabbá is teszi (még ha a
legtöbben csupán mellékalakok), mint a „különlegesként” is meglehetősen
szürkének bizonyuló főhőst, aki súlytalan marad olyan figurákhoz képest, mint a
lebegő levegőlány vagy a tárgyakat életre keltő mágus. Kivált az utóbbi
karakterben nem nehéz észrevenni az animátori teremtőerő rendezői
vezérmotívumát (lásd Filmvilág 2008/2);
a megelevenedő bábok borzongató stop-motion részletei nemcsak Burton
bábanimációit villantják fel, de akár még a Quay fivérek dermesztő munkáit is
eszünkbe juttathatják – márpedig az ő világuk fényévekre visz a hollywoodi
komfortzónától. Hasonlóképpen merész a már-már švankmajeri szürrealizmusba
hajló – amúgy a Homokember-legendáriumból
merítő – szemgolyó-lakoma képsora is.
A Vándorsólyom kisasszony…-ban mégsem ezek a mozzanatok az
uralkodóak, egy megapicben nem is lehetnének azok. A film azt a sokak által
kétségkívül okkal kárhoztatott utat folytatja, amelyen Burton az Alice Csodaországbannal indult el és az Éjsötét árnyékkal ment rajta tovább,
ámde előző szuperprodukcióihoz képest lényegesen szerencsésebb kompromisszum köttetett
az auteur és a hollywoodi rutin között.
Noha a mindennapi és a fantasztikus világ kontrasztba állítása elsikkad a
játékidő második felében, és az összecsapások klisészerű eluralkodása is ront
az összképen, mégis kiérződik a burtoni „dévaj jókedv és parttalan pajkosság”
(Pápai Zsolt kifejezésével élve), amely gyökeresen eltérve a regény
befejezésétől idézőjelezi az akciójeleneteket – vidámparkba helyezett
konfrontációval, cirkuszporondon levezényelt harcokkal és (sokadik
Harryhausen-tisztelgésként az életműben) a hősöket segítő csontvázsereggel. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
a rendező legjobban sikerült élőszereplős filmje a Sweeney Todd óta – vízalatti szekvenciái, különösen a kísértethajó
enteriőrjei, önmagukban is bizonyítják, hogy Tim Burton szívmelengető mozimágiája
még nem merítette ki tartalékait.
VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) – amerikai, 2016.
Rendezte: Tim Burton. Írta: Ransom Riggs regényéből Jane Goldman. Kép: Bruno
Delbonnel. Zene: Michael Hogham és Matthew Margeson. Szereplők: Asa Butterfield
(Jacob), Eva Green (Vándorsólyom kisasszony), Ella Purnell (Emma), Chris O’Dowd
(Portman), Terence Stamp (Abe), Samuel L. Jackson (Barron). Gyártó: 20th
Century Fox / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 127 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6 |
 |
|
|
|
