KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mély harapás

Varró Attila

Teeth – amerikai, 2007. Rendezte: és írta: Mitchell Lichtenstein. Kép: Wolfgang Held. Zene: Robert Miller. Szereplők: Jess Weixler (Dawn), John Hensley (Brad), Josh Pais (Dr. Godfrey), Hale Appleman (Tobey), Lenny von Dohlen (Bill). Gyártó: Teeth. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

 

Gazdag irodalmi hagyományai és számtalan szimbolikusan ábrázolt megjelenítése ellenére (Az andalúziai kutyától a Harapós nőn át a Csillagközi invázióig) a vagina dentata motívumára igen későn talált rá a filmvilág. Míg a 70-es évek feminista mozgalmai idején a feltáruló nemi szerv csupán felszólalt jogaiért a tömegfilm plénumán (Pussy Talk, Chatterbox), a Riot Grrrls és Rapex ezredfordulós korszaka kellett ahhoz, hogy immár harapjon is – lázadásával filléres szexfilmekről az olcsó rémfilm anyaműfajára váltva, legyen szó japán video-animékről, német kamara-horrorról vagy amerikai független filmről.

Az utóbbi terület pionírja, Mitchell Lichtenstein a tavalyi Sundance fesztiválon mutatkozott be halálos fogsorral felvértezett vaginájú kamasz-hősnőjével, akinek első ismerkedései a másik nemmel mindkét fél számára traumatikus élménynek bizonyulnak. A keresztény fundamentalista szüzességi szekta vezérszónokából a rape-revenge filmek „bosszú angyala” figurájáig tartó fejlődéstörténet bravúros ügyességgel és visszafogott humorral lavíroz a szubzsáner vénuszcsapdái között (többek közt végig megóvja nézőjét, hogy szembenézzen a gorgó-fővel), miközben valamennyi jogosan elvárható motívumát útba ejti sokkoló nőgyógyászati vizsgálattól cunnilinguson át a végső leszámolás előtti harci sminkelésig. A Mély harapás – eredeti címéhez híven – a femme fatale-filmek Cápája: egyszerű slasher narratívára épülő piranha-társaival (Killer Pussy, Penetration Angst) szemben lépcsőzetesen szerkesztett feszültség-dramaturgiára és erős karakterrajzokra épít, hogy aztán az utolsó harmadban szabadjára engedje a fenevadat. Lichtenstein elsőfilmje ráadásul szellemi örömöket is kínál a zsigeri élvezetek mellett: a vagina dentata kultúrtörténeti referenciái és a változatos hüvely-metaforák (jegygyűrű, mohos barlang) közepette a kasztrációs félelem ősi hímfóbiáját deflorációs félelmekre cseréli (lásd Carrie, Vérszomj), a kisvárosi Amerika szexuális elfojtásoktól terhes mikrokozmoszában. Maró szatíra, harapós horror, édesszájú indie-film: a friss tematika megtalálta első mozgóképes szuperhősét – nevezzük illő tisztelettel Fogtündérnek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9566