KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Arc

Pápai Zsolt

Ansiktet – svéd, 1958. Rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: Max von Sydow, Ingrid Thulin, Bibi Andersson. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.

 

Az 1948-as Börtöntől kezdve a bő évtizeddel későbbi Trilógiáig Ingmar Bergman több olyan filmet forgatott, amely mintha egy alkotói korszakot zárna le, és egy újat kezdene el. Az Arc is ilyen, jó néhány később kibontott téma és körbejárt motívum már megtalálható benne, ugyanakkor sokat őriz A hetedik pecséttel záruló első pályaszakasz termését uraló jellegzetességekből. Az 1846-ban játszódó kosztümös film egy mutatványos társulat művészalteregókként ábrázolt tagjai közötti viszonylatokat térképezi fel, valamint a truppot a külvilág részéről ért kihívásokat veszi sorra, és a művészet parabolájának tetszik. A művészlét vizsgálata, az alkotásba vetett hitét vesztő és elmagányosodó művész sorsa Bergman egyik nagy témája, így az Arc olyan későbbi művek előképének tekinthető, mint a Persona vagy még inkább a Rítus, de pszichoanalízissel játszó és horrorba hajló jeleneteivel a Farkasok óráját is előlegzi – míg némely karakterével és történetelemével a Fűrészpor és ragyogást követi, itt-ott feltörő morbid humorával és mélybarnával szűrőzött képeivel pedig az Egy nyári éj mosolyát folytatja. A film az egyik első az életműben, melyben a Bergman által oly kedvelt maszkmotívum döntő szerephez jut, minden és mindenki végig félárnyékban vagy takarásban van. Sajnos a történet is homályos kicsit. Paradox, de az Arc egyfelől erősen célzatos, másfelől viszont csak nagy gonddal kihüvelyezhető darab. Kétségekkel dekódolható, de nem szüzséjének többértelműsége, inkább minden zseniálisközeli megoldása ellenére is nehézkes előadásmódja miatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8820