KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezüstnyereg

Tótisz András

 

Nem igaz ám, hogy a westernekben nem is töltenek, csak lőnek. Az Ezüst nyeregben például igenis töltenek. Igaz csak egyszer, de az is valami, és a valóság hű ábrázolása nem egy makaróni western feladata.

Az Ezüst nyereg tehát nemcsak egy nemesfémből készült díszes lószerszám, hanem így becézik a hőst is aki használja e makaróni westernben. Makaróni, nemcsak azért, mert Olaszországban készítették, hanem azért is, mert ügyesen elkerül minden művészkedést. Nem bemutatja a vadnyugatot, nem isteníti, le sem leplezi, egyszerűen keretnek használja. De még csak nem is a vadnyugatot használja keretnek, mint az igazi westernek, hanem a vadnyugati filmek sablonjait. Postakocsi, postaállomás, marcona rablók, hülye seriff, szalon és kupi, forgópisztolyos mesterlövészek, akiknek semmi dolguk sincs az őgyelgésen kívül... No, meg egyéb sablonok a vérbosszútól a talpraesett kisgyerekig.

A soha nem volt világot az Ezüst nyereg nem is próbálja másnak mutatni mint díszletnek, vad tájakkal, vad férfiakkal, szép lovakkal, és szép nőkkel. A makaróni western nagyüzemi konyháján a sztori gyenge tésztáját bőséges paradicsomvérrel locsolták, és szerencsére humorral. A hős éjjel-nappal viseli az „ő” jellegzetes kabátját, társa megjelenését kígyócsörgés kíséri, mint Homérosz hőseit az állandó jelző.

Szóval könnyű – akár az Ezüst nyereg példáján – elsorolni a jó kommersz kalandfilm alkotórészeit, csak éppen megcsinálni lehet igen nehéz, ha idehaza sehogy sem akar sikerülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7912