KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Most már elég!

Korcsog Balázs

 

Most már elég: show-ból is megárt a sok! – moroghat magában a megcsömörlött mozirajongó. – Elég a popzene mellett a divat- és filmvilágot is uraló hollywoodi sztárokból! Lám csak, már megint itt van egy pop-bálvány, egy tini-sztár, aki filmezésre adta a fejét. De láss csodát, nem hiába: Jennifer Lopez ugyanis nem Britney Spears. Hiszen a kifejezetten jó nevű rendezőnek számító Michael Apted legújabb filmje nem babazsúrszerű lányregény, hanem valódi dráma. A női főszerepet a popsztárként is második virágkorát élő latin szépség, Jennifer Lopez alakítja. Az ugyan teljességgel érthetetlen, hogy a J-Lo által alakított női főhősnek miért pont a Slim nevet sikerült választani, hiszen Jennifer Lopezt sok mindennek nevezhetjük, csak éppen karcsúnak (pláne soványnak) nem, mint azt az angol beszélő név jelentése sugallná. De hogy a filmbeli Slim nem kifejezetten slim, az persze egyáltalán nem baj – Jennyt éppen ezért (is) szeretjük.

A film amerikai idillként indul: szegény lány dolgozik egy gyorsétteremben; fiatal, jóképű, gazdag férfi érkezik – fehér ló, szerelem, majd család, nagy ház, autó stb. Slim már-már azt hiheti, tündérmese főszereplője lett. Álmai lovagjáról azonban hamarosan kiderül, hogy valójában önző és hatalomittas, erőszakos és kegyetlen ember, aki eleinte csak megcsalja, később pedig már veri is a feleségét. A tündérmese rémálommá válik, Slim azonban nem hagyja magát, kisgyerekével elmenekül otthonról, majd ellentámadásba lendül: női Rockyvá képezi magát, és felveszi a harcot kegyetlen férjével, aki végül persze elnyeri méltó büntetését.

Habár a sztori meglehetősen vékonyka, Jennifer Lopez mégiscsak nézhetővé teszi a filmet, melyet így nemcsak J-Lo eddigi, hanem leendő rajongóinak, sőt a nagyközönségnek is bátran ajánlhatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2690