KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rajongó

Harmat György

 

A „klipkorszak” sajátja, hogy felgyorsítja valamennyi mozgóképi műfaj ritmusát. A rajongó első órája például lélektani dráma: helyzet- és jellemanalízis. Megformálása viszont kezdettől fogva annak a kriminek, kalandfilmnek a jellemzőit hordozza, amivé majd a második órában válik. Dramaturgiailag az teszi lehetővé a rövid vágások alkalmazását, a szinte szünet nélküli „alázenélést”, a száguldó tempót, hogy az első félidő tulajdonképpen egyetlen nagy párhuzamos montázs.

Váltakozva fut (szó szerint!) két cselekményszál a (széles) vásznon. Bobby Rayburnt, a fekete baseballcsillagot méregdrágán vásárolja vissza egykori klubja, a San Francisco Giants. Rivális csapattársa megakadályozza abban, hogy hozni tudja sztárformáját. Gil, Bobby leghűségesebb rajongója szintén gödörben van.

Az elbocsátás küszöbén áll, kisfia láthatását is meg akarják vonni tőle. Gil eleinte szavakkal, később tettekkel bizonyítja Bobby iránti odaadását...

Az említett korstílus jeles képviselője, Tony Scott egyszerre rohantatja a két főhőst egymás irányába és a cselekményt az izgalmas-véres záró harmad felé. Egyfajta „pörgetett pointillizmussal” ábrázol lelki folyamatokat. A Gilt alakító Robert De Niro persze ebben is kiváló, pillanatképekben is teljes embert mutat, ám jó lenne végre művészibb produktum főszereplőjeként látni. Ott végre ismét tartama, önálló, nem csak a vágóasztalon létrehozott építkezése lehetne játékának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1643