KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízlés szerint fűszerezve

Vincze Teréz

Quanto basta – olasz-brazil, 2018. Rendezte: Francesco Falaschi. Írta: Filippo Bologna, Ugo Chiti és Federico Sperindei. Kép: Stefano Falivene. Zene: Paolo Vivaldi. Szereplők: Vinicio Marchioni (Arturo), Luigi Fedele (Guido), Valeria Solarino (Anna), Mirko Frezza (Marione). Gyártó: Gullane / Notorious Pictures / Verdeoro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Az Ízlés szerint fűszerezve megálmodói minden bizonnyal az „esőember a konyhában” szlogennel adták el az ötletet a producernek, aki pontosan meg is kapta azt, amit ígértek neki. Szívhez szóló, humanista történetet arról, hogy a börtönviselt embernek is lehet aranyból a szíve, és az Aspergerrel élőknek is joga van teljes életet élni, amiben talán éppen azok lehetnek leginkább segítségükre, akik saját sebeik miatt különösképpen megértik őket.

Adjuk még ehhez az olasz konyhaművészet és a napfényes Toszkána látványát, és készen is van a tökéletes nyári kertmozi-program.

A dühkezelési problémái miatt a börtönt is megjárt szuperséfet büntetése részeként közmunkára kötelezik, így kerül egy különféle mentális problémákkal küzdő fiatalokkal foglalkozó intézet főzőtanfolyamának élére. Michelin-csillagjai ellenére igen szimpatikus az élet- és szakácsfilozófiája: a világnak egy tökéletes paradicsomszószos spagettira van szüksége, és nem mondjuk csokiszószban úszó pisztrángra. Nem mindenki osztja a véleményét az új konyhában: például Guido, az aspergeres fiú, aki pompás menükről álmodik, és szinte bármilyen ételről megmondja kóstolás alapján, milyen összetevőket használtak az elkészítéséhez. A korrupt külvilág elől a problémás fiatalok megmentésébe menekülő szociális munkás, Anna közreműködésével Guido elindul az ifjú tehetségek felfedezését szolgáló főzőversenyen, ahol némi vonakodás után – nagyszerűségét és arany szívét újra igazolván – a sztárséf lesz a mentora.

Minden van tehát, mi egy szórakoztató filmhez kell: kulináris látványosság, tehetségkutató-versenyes izgalmak, sztárséfek közötti szakmai vetélkedés, generációkon átívelő mester-tanítvány viszonyok, a másság elfogadásának szívmelengető és humanista epizódjai, a nézői érzelmeket jókor és jó irányba kalauzoló zenei aláfestés, valamint jól adagolt madártávlati képek a csodás Toszkánáról. Kellemesen és kulturáltan fog szórakozni, ki e filmet választja egy nyárestén. Saját nemében szinte hibátlan, de nem fog hosszan tartó nyomot hagyni maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13772