KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fortunata

Pethő Réka

Fortunata – olasz, 2017. Rendezte: Sergio Castellito. Írta: Margaret Mazzantini. Kép: Gian Filippo Corticelli. Zene: Arturo Annecchino. Szereplők: Jasmine Trinca (Fortunata), Stefano Accorsi (Patrizio), Alessandro Borghi (Chicano), Edoardo Pesce (Franco). Gyártó: HT Film / Indigo Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 103 perc.

 

Ha izgalmas alkotópárost keresünk Olaszországból, mindenképp érdemes megismerkedni Sergio Castellito és Margaret Mazzantini közös munkáival. Castellito már tekintélyes színészi múlttal rendelkezett, amikor a rendezés felé fordult, írótársa a regényeket és önálló forgatókönyveket egyaránt jegyző Mazzantini – a magánéletben egyébként házasok. Eddig hat közös filmjük született, ebből három Mazzantini regényeinek adaptációja (a Ne mozdulj! és az Újjászületés magyarul is megjelent), három eredetileg filmre íródott (köztük az idei Fortunatával). A páros filmjei mind egy-egy életutat tárnak elénk, ahol az alkotók azt próbálják megfejteni, milyen érzelmi változásokon mennek keresztül hőseik a megrázó események hatására: míg maguk a történetek és a társadalmi közegek különböznek egymástól, az a mód, ahogy a szerzőpáros apró darabokra szedi az bemutatott érzéseket, közös. Akad az életműben orvos apuka, aki súlyos balesetet szenvedett 15 éves lánya műtétje alatt gondol vissza a szerelmére (Ne menj el!), egy olasz nő, aki férjével belecsöppen a délszláv háborúba, miközben mindent megtesznek, hogy gyerekük lehessen (az Újjászületésből készült Venuto al mondo), vagy egy elvált házaspár, akik még mindig szerelmesek, de nem tudják, hogy van-e még visszaút egymáshoz (Páros megváltás).

A Fortunata egy válás közepén lévő fodrásznő története, aki egyedül próbál problémás kislányával boldogulni, terhelt múlttal a háta mögött, nehéz körülményekkel a jelenben, egy saját szalontól várt önálló jövő reményében. Castellito és Mazzantini filmjei minden esetben lezáratlanok, történeteik nem a megnyugtató végpontról, hanem a jelenhez vezető eseményekről szólnak: ez a Fortunata esetében fokozottan igaz. Az önálló forgatókönyv azonban nem elég részletgazdag, az anya alakja a regények árnyalt hőseihez képest inkább csak vázlat. A film végére csak még több kérdésünk lesz a szimbolikus nevű főhősnő jövőjével kapcsolatban, ám arról megbizonyosodhatunk, hogy mennyi lelkierőre van szükség az embert fogva tartó béklyók lerázásához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13515