KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elátkozott generáció

Csejdy András

Wellcome to Hell, dübörög valami brutál trashmetál, a Pulp Fiction-ösre maszkírozott fád macának valaki tüzet ad egy halálfejes öngyújtóval egy Los Angeles-i klubban. Gregg Araki vállaltan felelőtlen és hirdetetten független rendező elkészítette kamasz trilógiájának második darabját, ami garantáltan heteroszexuális, bántóan színes, és szándéka szerint árulkodóan jellemző a ’90-es évek Amerikájára. Három fiatal vág neki kocsival a fluoreszkáló hardcore Kaliforniának, nyomukban levágott fejek, tőből kiszakított karok, amorf tetemek meg az FBI. Véletlenül szaladnak bele pofonokba, önvédelemből mészárolnak le hús és vér videójáték karaktereket, resztelt májat esznek puffasztott burgonyaszirommal és sajtkrokettel, mindig minden 6.66-ba kerül, bagóznak, bagzanak, nyomják a speedet, és fogalmuk sincs, mivégre történnek velük a dolgok, mi keresnivalójuk van a földön. No nem mintha ez zavarná Amyt, akiben boldog és boldogtalan korábbi kedvesét véli felfedezni, vagy X-et, a vad és idősebb szépfiút, aki sorvezető és bédekker a szexben, erőszakban járatlan szerelmesek számára. A legrövidebbet persze a csillogó tekintetű, naiv Jordan húzza, amikor is az amerikai himnusz hangjaira, svastikás mellkasú fitnessfasiszták rituálisan kivágják a filmből. 80 perc szoftpornó, obszcenitás és morbid állapotrajz a generációról, amelynek tagjaiból holnap, na jó, holnapután hivatkozott átlagemberek, szavazó polgárok, családapák és anyák lesznek. Feltéve, hogy megérik. Vacsora előtt, szeretkezés után, az érettségi bankettet követő sivatagi hetekben és jobb híján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=116