KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Guca!

Vajda Judit

Guca!szerb-osztrák-német, 2006. Rendezte és írta: Dusan Milic. Kép: Petar Popovic. Zene: Marko Glusac és Dejan Pejovic. Szereplők: Mladen Nelevic (Satchmo), Marko Marković (Romeo), Aleksandra Manasijevic (Julijana), Nenad Okanovic (Grasak). Gyártó: Pallas / Dakar / Film Deluxe International / Josef Aichholzer Filmproduktion / Art Fest. Forgalmazó: Anjou. Feliratos. 94 perc.

 

Dusan Milic második nagyjátékfilmjében a Kusturica műveinek zajos hátterét és egyedi atmoszféráját szolgáltató szerb rezesbandák (Goran Bregovic Band, Boban Markovic Orkestar) muzsikája főhőssé lép elő. A férfi főszerepet például egyenesen Boban fia, Marko játssza benne, a cselekmény pedig egy, a valóságban is létező trombitafesztivál, a dél-szerbiai Gucha nevű kisvárosban évente megrendezésre kerülő verseny körül forog: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. Milic azonban sajnos nem elégszik meg ennyivel, és Rómeó és Júlia-történetet erőltet filmjébe a Tigrisek közt trombitáló roma Romeóval és a szerb Satchmo szőke lányával, Julianával.

Habár a Gucha! dramaturgiája a Shakespeare-drámán kívül elég erőteljesen támaszkodik a Macska-jajra is (ugyanúgy van benne kövér énekesnő, tolószékes figura, szerelmes szaladgálás a mezőn, bujkálás a fák törzse mögött, de megkapjuk még egyszer a hasmenést és a fekáliában fürdetést is stb.), a sztori mégsem az erőssége. A rendező-forgatókönyvíró Milicnek sajnos nem olyan jó a ritmusérzéke, mint zenészeinek (akik viszont nem olyan jók színésznek, mint trombitásnak): a jelenetek olyan rosszul felépítettek, rosszul szervezettek, hogy kifejezetten kínosan telnek a trombitaszólótól trombitaszólóig tartó részek. Az alkotónak ezenkívül vélhetően az ízlésével sincs minden rendben, ordas közhelyek csúsznak ki hősei száján („Mily édesnek tűnik a szerelem és mily keserű, ha megkóstoljuk!”). Dusan Milic rutintalansága ott is tetten érhető, hogy filmjében több mindent inkább elmondanak, a narrációban mesélnek el ahelyett, hogy megmutatnák, a vásznon történne meg (például amikor Romeót kiteszik zenekarából).

Amilyen kaotikusan, összefüggéstelenül kezdődik a Gucha!, később olyan unalmasan egyenletessé válik: az egyes pillanatok nincsenek kitartva, nincsenek nagy meglepetések (pedig lehetnének), drámai hatásszünetek, még a verseny kimeneteléről szóló csúcsjelenetet is csak lezavarják, hogy jöhessen az újabb remek zenei párbaj – és ezzel legalább jól járunk, ami a film egészéről sajnos nem mondható el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9420