KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két nap Párizsban

Kolozsi László

2 days in Paris – francia-német, 2007. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Zene: Julie Delpy. Szereplők: Julie Delpy (Marion), Adam Goldberg (Jack), Daniel Brühl (Lukas), Marie Pillet (Anna), Albert Delpy (Jeannot). Gyártó: Back Up Media / Polaris Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

Találgattam – mielőtt megnéztem a 2 nap Párizsbant –, vajon milyen filmet rendezhetett Julie Delpy; kitől tanulhatta a legtöbbet? Kinek a hatását lehet majd érezni művén, melyet nem csak forgatókönyvíróként, rendezőként, vágóként, de még zeneszerzőként is jegyez? Milyen filmet rendezhet a francia film kisasszonya? Az a nő, aki tizennégy évesen Jean-Luc Godard-nál kezdte pályáját, aki számtalan (itthon sajnos alig ismert) remekműnek lett a középpontja, akinek bájos arca a rendezőkben a XVI. századi angyalokat és madonnákat idézte fel, akiről üdeségre és ártatlanságra (illetve az áratlanság köntösébe bújó romlottságra) asszociáltak olyan rendezők, mint Bertrand Tavernier, Kie¶lowski, vagy Jim Jarmusch. A cím és a film nyitánya árulkodó: vonat suhan el európai városok mellett. Velencéből Párizsba tart. Vagyis úgy tűnik – ez lehet az első benyomás –, hogy a 2 nap Párizsban szoros kapcsolatban van Richard Linklater kultfilmjével, a Mielőtt felkel a nappal: de a biztató kezdet megtévesztő, a 2 nap Párizsban-ból nem csak Ethan Hawke hiányzik.

Nem árulok zsákbamacskát: Delpy kisasszonyra Woody Allen hatott (Godard extrém Lear királyának forgatásán ismerhette meg) és a Jóbarátok sorozat. A hősszerelmes szerepére is a Jóbarátok fontos epizódszereplőjét (Adam Goldberg) kérte fel – a mellékszerepeket pedig családtagjaira osztotta. A 2 nap Párizsban New York-i neurotikusoknak szól – nem franciáknak és nem is a franciákról. Az amerikai barát elveszettnek érzi magát Párizsban: az újrahasznosított sztereotípiákból legyártott franciák egzaltáltak, szexőrültek, furcsa dolgokat esznek. Úgy érzi magát, mintha folyton kibeszélnék. Julie Delpy féltucatnyi filmet megidéz: nem csak az Utolsó tangót, vagy az M-et érdemes keresni, de azokat a jelentős műveket is, melyekhez ő is hozzáadott. Vagyis a 2 nap… nem csak a Jóbarátok fanok vagy a Párizs hívószóra elakadó lélegzetűek számára üdítő élmény, hanem azoknak is, akik a régi Julie Delpyt keresik. Megtalálják.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9327