KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vadon szava

Takács Ferenc

 

E filmet nézve az ember érzései – enyhén szólva – felemásak. Egyrészt egyszerű üzleti vállalkozásról van szó: itt van Jack London izgalmas állatregénye, kutyákról és aranyásókról, amelyből nem túl nagy pénzen igazi családi filmélmény kerekíthető ki; és itt van az új köztestechnika, a moziban is játszható tévéfilm, a tévén is játszható mozifilm, amely egyben videókazettán is terjeszthető. Ez utóbbi jótékony hatással van a producer pénztárcájára, hiszen az új technika a beállítások intimitását igényli, nincs is szükség tehát a rengeteg pénzt felemésztő nagykiállításra, s jól jön a papáknak, mamáknak is, akik elvihetik a gyerekeket a kutyafilmre, s közben maguk is jól szórakoznak. (Sőt, el sem kell vinni őket: ott a házivideó.)

Ezt a receptet használja, a hozzávalók arányainak igen gondos betartásával az angol film. A külső felvételek a távoli (és költséges) Amerika helyett Spanyolországban ( = Kalifornia) és Norvégiában ( = Alaszka) készültek; a belsők természetesen műteremben, ezen belül tévéjátékok módjára stitilizáltak és kifestőkönyv-jelleggel műviek. Szükség volt még egy méltányos áron kapható sztárra is. Őt a rendező Charlton Heston személyében találta meg; nyilván felrémlett neki valami a Ben Hur kocsiverseny-jelenetéből, úgyhogy most az öregedő színész kutyaszán talpára állva rímelhet rá ifjúkora sztárszerepére.

Ezért nem is csodálkozunk, hogy Jack London regényének példázat-eleméből csupán jelzések maradtak meg a filmen. A vadon szava ugyanis – eredetileg – szociáldarwinista-nietzscheánus tanmese: arról szól, hogy a kényelmes, következésképp gyenge illetve a keményen harcos, következésképp korrupt civilizációból hogyan vezet el az út a természetesek és erősek utópiájába, a vadság állapotába. Jack London elkényeztetett szobakutyája megtanul harcolni és ölni, szolgálni és uralkodni, hogy végül – az emberi világot mindenestül elutasítva – visszatérjen a farkasok közé, a szabadok vezéreként. A filmváltozat készítőit ezek az érdekes eszmei összefüggések viszont a jelek szerint hidegen hagyták.

Másrészt... Másrészt ki ne szeretné, ha gyermekkora könyvemlékét valamilyen formában viszontláthatja a filmvásznon? És ki nem szeret kutyákat nézni a moziban, akár vakulásig? Különösen áll ez arra a filmre, amelynek a főszerepét ily kitűnően alakítják. Egyik-másik epizodista ugyan ugatja csupán a színművészetet, de a főszereplő Buck illetve az őt játszó német juhászkutya alakításáról csupán felső fokon beszélhetünk. Nem tudhatni persze, hogy a rendező fogta-e rövid pórázon, vagy veleszületett színészi képességekkel rendelkezik; tény viszont, hogy játékának letisztult eszköztelenségével tűnik ki a filmben, nyeri meg a nézői szíveket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6279