KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gazember

Koltai Ágnes

 

A gazember a szocialista hiánygazdaság kulcsfigurája: nélküle nem volna fennakadás az áruellátásban, a termelésben, s a forradalom kiteljesedésében. A gazembert kezdetben Osztap Bendernek hívták, ügyes volt és kópésan bájos, s csak később lett a nép ellensége és japán kém. Csak most, az „osztályharc” több mint hét évtizedes „éleződése” után bukkanhatott fel ismét a charme-os csirkefogó, aki öntudatlanul hágja át a – teljesen felesleges és amúgyis betarthatatlan – törvényeket.

Hattam, az azerbajdzsáni Vagif Musztafajev debütáns filmjének hőse amolyan infantilis Osztap Bender. Ez a mulatságos, kövér manóra emlékeztető férfi különös álomvilágban él. Gyermeki szenvedéllyel kergeti illúzióit, míg egy napon a véletlen különös helyzetbe sodorja. Hattam belecsöppen a helyi hatalmasságok fekete Volgás, téli kertes, csúszópénzes világába, s a kedves manóból rafinált róka lesz. Nevetségesen kisszerű az a birodalom, melynek határát remegve lépi át Hattam, hogy aztán bámulatosan gyorsan feljusson a csúcsra.

Egy puha bársonyszék, egy kívánatos titkárnő és az alattvalók szorgos hada: ez adja meg a szocialista pátriárka tartását. Pátriárkák jönnek, mennek, végül mindből gazember lesz, mert csak két kezük van, s képtelenek a köz javára eleget lopni.

A gazemberség állapot. Vagif Musztafajev filmjében a gazemberség nem embertípust jelöl, s még csak nem is erkölcsi kategóriát: ez a lét elviselhetetlen súlya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5514