KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszettek

Halász Tamás

 

Először megütköztem Antonia Bird semmitmondó filmcímének magyarosításán. Aztán mégsem. Találó, hiszen egymagában tendenciát jelöl: az angol film elfordította tekintetét sármos/szexis színészeiről – még Hugh Grantet is elengedték Hollywoodba –, és a kisbetűs vesztesek felé fordult. Mai hősei zuhanó, borostás egzisztenciák, puszta önfenntartásukért durvább vagy kifinomultabb eszközökkel küzdő peremkerületiek. A rendezőnő A pap című filmjében jóval hatásvadászabb húrokat pengetett, amikor az angol iparváros fiatal meleg papjának harcát mutatta be a kegyetlen valóság, s feljebbvalói ellen – és vice versa. A Veszettek hősei hol finomabb, hol durvább lelkületű rosszfiúk, harmincas-negyvenes rusztikus tucatarcok, finom jellemrajzzal egy kissé banális, majd érdekessé váló krimiben. Velük másképpen nehéz az azonosulás. Bird mellesleg ezzel a munkájával megnyerte a 16. Nemzetközi Bűnügyi Filmfesztivál nagydíját.

A Veszettekben az angol rögvaló próbálkozik: ott van Robert Carlyle (Alul semmi, Trainspotting), aki talán szeretne végre intrikus mestercukrászt is játszani, csak nem hagyják (hiába, a markáns arcél), aztán Damon Albarn, a Blur nevű angol sztárzenekar jóvágású énekese, továbbá van még szerelmi szál és jó kemény zene (két zenekar a sok közül: Pigforce, Longpigs).

A film vége sokszoros csavar: utolsó öt perce dicsérni való, de az előzmények gyenge rendezői kézre vallanak. Bird kést, pirotechnikust, tűzpárbajt, yardot túlélt hősei ugyanúgy slisszolnak ki filmjéből, mint MacGregor a Trainspotting fináléjában, csak nekik üres marad a zsebük. A Veszettek egy aktuális trend tompább fényű gyöngyszeme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3732