KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 35. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: 8. Francia filmnapok az Unifrance Film International és az Upperstudio szervezésében
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Gelencsér Gábor: Árnyékvilág Játékfilmek
• Muhi Klára: Fölösleges bátorság Beszélgetés Herskó Jánossal
• Varga Balázs: Rövidre vágyva Kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Mindennapi tabuink Dokumentumfilmek
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Adáshiba Közszolgálati televíziózás
• Rádai Eszter: Elnézett milliárdok
• Schubert Gusztáv: Magyar plazma Magántévék, közerkölcsök

• Horváth Antal Balázs: Gonoszság-kurzus Neil LaBute
• Stőhr Lóránt: Az ellenállás tragikomédiája Jean-Pierre Melville
• Kubiszyn Viktor: A halál kék angyala A szamuráj
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Katódsugár Misszió Videodrome
• N. N.: Cronenberg a Filmvilágban
KRITIKA
• Szilágyi Ákos: Gömbfilm Visszatérés
• Hirsch Tibor: Vész-kijárat A mohácsi vész
• Takács Ferenc: Szomorú játék Montecarlo!
• Ágfalvi Attila: Múlt, nincs Mélyen őrzött titkok
• Stőhr Lóránt: Szívem visszahúz Getno
DVD
• Pápai Zsolt: Fekete, fehér, igen, nem Delmer Daves: Sötét átjáró
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: A kiskirály
• Győrffy Iván: Bodysong
• Vaskó Péter: Ítélet eladó
• Mátyás Péter: Ház a ködben
• Nevelős Zoltán: Oké
• Varró Attila: Gothika
• Kovács Marcell: Underworld
• Dóka Péter: Minden végzet nehéz
• Kolozsi László: Vodka Lemon

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Annie

Vajda Judit

Annie – amerikai, 2014. Rendezte: Will Gluck. Írta: Will Gluck és Aline Brosh McKenna. Kép: Michael Grady. Zene: Greg Kurstin. Szereplők: Rose Byrne (Grace), Cameron Diaz (Miss Hannigan), Jamie Foxx (Benjamin Stacks), Quvenzhané Wallis (Annie). Gyártó: Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Harold Gray 1924-ben született képregényének az évtizedek során több filmes feldolgozása is akadt. A szintén a képregénysorozaton alapuló 1977-es musical sikerének köszönhetően a legismertebb ezek közül a zenés darab 1982-es filmváltozata, John Huston rendezésében. Ennek remake-jeként készült a legújabb Annie, A messzi dél vadjaival felfedezett Quvenzhané Wallisszal a főszerepben. Az imádnivalóan cserfes tízéves árva hányattatásainak és a Katrina sújtotta Dél népét alulról bemutató független filmben majdhogynem önmagát játszó ifjú amatőrszínésznek a találkozása elsőre az évszázad ötletének tűnhet, a dolog azonban mégsem működik – és nem csak azért, mert Wallis nagyot nőtt két év alatt.

Az Annie alapvetően a tündérmese-musicalek alműfajába tartozik, még akkor is, ha a benne megjelenő pár kissé rendhagyó (szerelmesek helyett egy kislány és fogadott apja találnak egymásra). A remake alkotói viszont nemcsak modernizálták, de realistábbra is vették a mű világát. Az új Annie-ben feltűnően sok az eredeti helyszín, az elhangzó dalok zenei alapját gyakran hétköznapi zörejekkel festik alá, szeszélyes, mogorva milliárdos helyett pedig egy dörzsölt polgármesterjelölt dönt úgy, hogy kampánya felturbózása céljából örökbe fogad egy szegény árvát egy hétre.

Az elvágyódás színes-szagos végcélja ugyan megmaradt (Annie új lakhelyének káprázatos pompája ugyanúgy felfoghatatlan mesevilág a számára, mint az eredetiben), de a remake sokat veszített azzal, hogy megfosztották karakteres antagonistájától. A korábban Tim Curry által remekül hozott figurát itt több kisszerű intrikusra bontották szét, ahogy a politikus gonosz számítása is tompul azzal, hogy a főhős kislány ezúttal kifejezetten számító – és mit ér egy musical bombasztikus elemek nélkül? Az ily módon kilúgozott végtermékbe egyedül az alkoholista nevelőszülőt játszó Cameron Diaz visz némi színt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12078