KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökés a halál elől

Schubert Gusztáv

 

Florence Nat ügyvédnő, e mű főhőse, a halálbüntetés eltörlésének híve. Midőn egy-egy vádlottat megment a halálos ítélettől (nem a felelősségre-vonástól), a feldühödött, bosszúvágyó tömeg kishíján meglincseli. Nálunk sem várná kellemesebb fogadtatás: az effajta magatartás közvéleményünk szemében (s ebben a tömegtájékoztatási eszközeink csak megerősítik) szinte bűnpártolásnak minősül. Az ügyvédnőről szóló, nézeteit propagáló film azonban akár közönségsiker is lehet. Ennek a lehetséges közönségsikernek a magyarázata az, hogy a rendező a törvény szentesítette emberölés barbár s végső soron önveszélyes, társadalomellenes voltát egy olyan példával próbálja bizonyítani, melyből ez az állítás nem vezethető le. A guillotine elől menekülő, ártatlansága tanúját (a valódi bűnöst) hajszoló s végül megtaláló elítélt kálváriája ugyanis nem a halálbüntetés elve, csupán eme elv hibás alkalmazása, a Justizmord ellen mozgósíthat... illetve mozgósíthatna, ha a bántóan affektált (Girardot), unottan rutinos (Brasseur), fakó (Perrin) színészi alakítások nem lohasztanák le eleve a vásznon megelevenedő sorsok iránti érdeklődésünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6712