KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minden a Paradicsom bűne

Székely Gabriella

Meg kell a szívnek szakadni. Azt sem tudja az ember, kiért hullajtsa könnyeit. A börtönből szabaduló, érző szívű apáért, aki, miután letöltötte a fegyveres rablótámadásért rárótt éveket, mindenáron vissza akarja szerezni az időközben örökbeadott kisfiát? A szépséges nevelőanyáért és férfiasan finom lelkű férjéért, akik boldogságban nevelik a sajátjuknak vallott, hatéves csöppséget? Vagy a kiegyensúlyozott körülmények között cseperedő kisfiúért, aki, ha szerencséje van, sosem érezheti vállán a vérszerinti apa kezét?

Francesco Nuti az olasz Családi kör erkölcsi dilemmáival facsargatja nézői szívét, és közben filmjének főszereplőjeként eljátssza az ügyefogyott nagyvárosi kisember érzelmes komédiáját. Hogyan kerülhetett annak idején fegyver a kezébe, és mit akarhatott elrabolni? A választ csak a forgatókönyvíró ismerheti, a filmben elénk lépő Rómeó a légynek sem tudna ártani. Turistának álcázza magát a magas hegyek közé zárt kis faluban, ahol gyermeke él új családjában. Barátságot köt velük, hozzájuk költözik, megpörkölődik az ifjú mama tüzében, néhányszor jól ráijeszt a nézőre, hogy felfedvén kilétét megzavarja az áldásos harmóniát, de aztán a közönség könnyeivel küszködve búcsút int a paradicsomi idillnek.

Ornella Muti és a hófödte olasz Alpok varázsos domborzata egyébként valóban szemet kápráztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5434