KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A philadelphiai zsaru

Létay Vera

 

Nem hiszünk a fülünknek. Lehet, hogy nemcsak a magasrangú pártfunkcionáriusok, a vörös zománcú húsosfazék jóétvágyú merítgetői körében honos a korrupció, a hatalmi összefonódás és visszaélés, a boldog piacgazdaság Philadelphiájában is előfordulhat ilyesmi? Nem ideológiai propagandafilm, de a megszokott szerkezetre járó piff-puff zsarufilm állítja ezt, nem a politikai avantgárd, hanem a meghitten ismerős, izgalmas fordulatokkal zajló ribillió rendőrbecsületről és el-vetemültségről. Ezerszer látott trükkök a kábítószer-kereskedelem leleplezésére, csak most éppen fekete-fehérben előadva. Mármint színes filmen, fehér rendőrrel a feketék között.

A társadalmi egyenlőség elvét a gyakorlatban naivul alkalmazó, frissen végzett ifjú rendőrt móresre tanítják oda-föntről: a legsötétebb négernegyedben osztják be szolgálatra. Szappanillatú üdeségét, a szupermarket legjobb minőségű after-shave-je kölcsönözte magabiztos vonzerejét hamar elveszíti, itt nehézsúlyú bűnözőkkel nehézsúlyú rendőrök szállnak szembe. Hiába fújja a szolgálati szabályzat pragrafusait, a mocsok és vér tantárgyából van még mit tanulnia, s ő eminens diákként teljesít, a rasszizmus előítéleteitől is ártatlanul. Sokat tapasztalt, fekete bajtársai úgy bánnak vele, mint fajtiszta, lelkes kölyökkutyával, oltalmazzák, de azért hagyják játszani. „Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzeden?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4726