KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd elválik

Harmat György

 

Egy viszonylag friss amerikai filmsiker, A boldogító nem vígjátéki bonyodalmainak kiindulópontja: egy kisvárosi tanár (környezetével együtt) képernyőről kénytelen értesülni a számára ismeretlen, ám őt igencsak érintő tényről. Mármint arról, hogy homoszexuális. E mai alkotás hősnője, Birdee a tévéstúdióban, egy talkshow résztvevőjeként tudja meg – mégpedig maguktól a „megcsalóktól” – a szomorú igazságot: férje és legjobb barátnője jó ideje viszonyt folytatnak egymással. Ami ezután következik, az sem éppen felvillanyozóan eredeti: Birdee kilép a házasságból, s kislányával hazatér szülővárosába, a mamához. Némi depresszió után megkísérli felépíteni, ami összeomlott: új munkát keres, új udvarlót talál...

Mostanság ha hollywoodi produkciót lát az ember, olykor kevésért is hálás. A színészként a Síró játékból emlékezetes, rendezőként is bemutatkozott (Az igazira várva) Forest Whitaker műve sablonos jócskán, nem is túl mély, de lélegzik. Van két megrendítő pillanata (Birdee tánca beteg apjával; kislánya fájdalma, hogy nem mehet a papával), egy érzékeny megfigyelése (a kudarctól megtört én szembesülése sikeres kamaszkora érzéketlenségével) és sok kedves jelenete. Örvendezhetünk Sandra Bullock szép, érett alakításán, Gena Rowlands bölcs öregedésén, s azon, hogy élvonalbeli amerikai színészek végre nem szörnnyel küzdő csillagharcost, ördögi sorozatgyilkost, pszichopata rajongót, gengsztervezért vagy erőszak megszállta zsarut játszanak, hanem hétköznapi embereket hétköznapi gondokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3798