KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nagy dobás

Baski Sándor

The Big Short – amerikai, 2015. Rendezte: Adam McKay. Írta: Michael Lewis könyvéből Charles Rudolph. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Burry), Ryan Gosling (Vennett), Steve Carell (Baum), Brad Pitt (Rickert). Gyártó: Plan B Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

 

A 2008-as gazdasági világválságot az elmúlt hat évben tucatnyinál is több könyv, dokumentumfilm (köztük az Oscar-díjas Bennfentesek) és legalább egy emlékezetes játékfilm (Krízispont) dolgozta fel. Még a jobban sikerült próbálkozások sem tudták azonban a legalapvetőbb problémát áthidalni, vagyis azt, hogy a nagyközönség a bonyolult pénzügyi folyamatok ismertetésekor rendszerint már fél perc után elveszti a fonalat.

A Wall Street farkasa, amely ugyan nem ezt a korszakot, hanem az előzményeket, a rendszer korruptságát és amoralitását illusztrálta, kijelölte az utat: a kulcs a star power, a humor, de legfőképp a nézőnek címzett kiszólások. A nagy dobás nyíltan reflektál arra a tényre, hogy a sötét pénzügyi machinációk azért folyhattak évtizedeken át, és folytatódhatnak továbbra is, mert a beavatatlan milliárdok nem akarnak, de nem is tudnak benézni a kulisszák mögé. A publikum figyelmét csak a sztárok és a celebek tudják lekötni, ezért a narrátor (Ryan Gosling) többször is megállítja a történetet, hogy a fontosabb fogalmakat egy-egy celebritás – például a habfürdőben pezsgőző Margot Robbie – elmagyarázhassa.

A választott nézőpont sem hagyományos: míg a kiváló Krízispont az összeomlás felelősei közül tett meg néhányat főszereplőnek, és az események súlyának megfelelően drámai hangvételt ütött meg, addig A nagy dobás még náluk is ellentmondásosabb antihősöket mozgat, és tanítva szórakoztató, provokatív stílusban mesél. A Christian Bale, Steve Carell és Gosling alakította figurák egymástól függetlenül, már a válság előtt évekkel rájönnek, hogy futóhomokra épül a rendszer, de ahelyett, hogy megkonganák a vészharangokat, jelentős összegekkel fogadnak a krízis bekövetkeztére. Cinizmusuk kétségtelen, de nem ők az igazi felelősök. Az eleddig vígjátékrendezőként ismert Adam McKay a Michael Moore-féle dokuiskolához hasonlóan publicisztikai hevülettel fogalmazza meg kissé egyoldalú vádiratát (a bankszektor mellett a kormányok felelősségéről kevés szó esik), de többek közt az Oscar-jelölés is tanúsítja, hogy célját, a téma napirenden tartását hibátlanul teljesítette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12605