KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemek háza

Benke Attila

Winchester – amerikai, 2018. Rendezte: Michael és Peter Spierig. Írta: Tom Vaughan. Kép: Ben Nott. Zene: Peter Spierig. Szereplők: Helen Mirren (Sarah Winchester), Jason Clarke (Eric), Sarah Snook (Marian), Angus Sampson (Hansen). Gyártó: Lionsgate / CBS Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 99 perc.

 

Az utóbbi években újra népszerűek a kísértet- és démonhorrorok (Démonok között-széria, Annabelle-filmek, Insidous-sorozat, Bíborhegy), melyek közül kevés (a Babadook, A boszorkány vagy a Kokszongi sirató) képes az olcsó ijesztgetésen túl valami pluszt nyújtani. Ez a törekvés az ausztrál Michael és Peter Spierignek (A zombik városa, Időhurok, Fűrész: Újra játékban) sem sikerül a Szellemek házában. A múlt századi kísértethistóriára alapozó sztori egyik főszereplője Sarah Winchester, a híres ismétlőpuska feltalálójának menye. A Winchesterekkel legyilkolt áldozatok szellemeitől rettegő özvegy egy médium tanácsára elhagyta régi otthonát, és a kaliforniai San José-ben építtetett hatalmas, ma turistalátványosságnak számító rezidenciát, mely tele van titkos járatokkal és furcsa helyiségekkel. A Szellemek házában Sarah-n kívül rokonai, Marion és megszállott kisfia, Henry élnek a birtokon. Ide érkezik Dr. Eric Price, akinek szintén volt dolga a fegyverrel drogfüggő felesége tragédiája miatt, és aki az özvegy épelméjűségét vizsgálva rádöbben, hogy a holt lelkek valóban a Winchester-rezidencián kísértenek.

Az alkotók sajnos félvállról vették a történet hátterében meghúzódó, az amerikai erőszak- és fegyverkultúra érdekes és aktuális problémáját. Sarah rettegése lehetne akár az őslakosok holttestein nagyra hízott Amerika elaltatott lelkiismeretének ébredezése, azonban a Spierig-fivéreket érezhetően ez nem érdekelte, inkább legyártottak egy kommersz horrort. Habár a Szellemek háza szimpla horrorfilmként sem állja meg a helyét, mivel hemzseg a sután megrendezett jelenetektől (lásd a nagy leszámolást) és az idős Sarah-n (Helen Mirren) kívül érdektelen karakterekkel. Így aztán a Spierig-testvérek műve helyett érdemesebb újra elővenni az 1964-es A ház hideg szívét vagy Kubrick Ragyogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13645