KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Shirley – A valóság látomásai

Lichter Péter

Shirley: Visions of Reality­ – osztrák, 2013. Rendezte és írta: Gustav Deutsch. Kép: Jerzy Palacz. Zene: Christian Fennesz. Szereplők: Stephanie Cumming, Christoph Bach, Florentín Groll, Elfriede Irrall. Gyártó: KGP. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 92 perc.

Az osztrák film leginkább Haneke és Seidl révén él a köztudatban, pedig a hatvanas évek óta a marginális filmkultúra, az avantgárd egyik fellegvárának is tekinthető. Az elsők között Peter Kubelka és Kurt Kren robbant be a kísérleti filmes diskurzusokba, a nyolcvanas évek óta pedig Peter Tscherkassky, Martin Arnold és Valie Export révén került az osztrák avantgárd a világ élvonalába.

Ebbe a sorba illeszthető Gustav Deutsch életműve is, aki egészen mostanáig leginkább talált nyersanyagból készített látványos experimentális filmeket, amik a műfajra jellemző önreflektív játékossággal meditáltak a mozgókép történetén. A Shirley – a hatvanéves művész első játékfilmje –, érdekes módon alig illeszthető be a korábbi avantgárd filmes életműbe, vagy egyáltalán a kísérleti film megszokott kereteibe.

A Shirley nem más, mint tizenhárom Edward Hopper festmény megfilmesítése, pontosabban „életre keltése”. A festő különböző korszakaiból kiválasztott emblematikus képeket egy központi karakter, a címadó színésznő köti össze, az ő életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. A személyes élettörténet hátterében pedig végig ott húzódnak az USA történelmének huszadik századi fordulópontjai, a gazdasági válságtól a McCarthy-éra elfojtottságáig.

Az amerikai festészet huszadik századi klasszikusa a harmincas évektől a hatvanas évekig nyúló pályáján, a korabeli izmusokba nehezen beilleszthető módon, titokzatos hangulatú tájképekkel, utcákat és hotelszobákat ábrázoló festményekkel mesélt a korhangulatról, a városi emberek magányáról. Képei magukon viselik a korszak filmjeinek stílusjegyeit, kiüresítő kompozíciói pedig olyan rendezőkre volt hatással, mint Jarmusch vagy Wenders. Deutsch filmje egy-egy képet úgy kelt életre, hogy a festmények rajzos textúrája megmarad, a képbe komponált színészek és tárgyak valahogy egybeolvadnak a festett részekkel. E különös technika révén egy nehezen megragadható álomszerű hangulat telepedik a filmre, ami a statikussága, a megszokott filmszerűség hiányának ellenére is izgalmas marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12070