KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nell, a remetelány

Turcsányi Sándor

Az erdőben, vízparton él Nell, a vadnő. Egyébként szelíd teremtés. Orvosi eset. Magányát leginkább a sajtó veszélyezteti. Mi lesz, ha kezébe kerül egy Filmvilág? Meg is látná magát benne, ki csak a víztükörből visszatekintő önmagához szokott: Jodie Foster. Ez csak vicc, de ha ráakad egy rámenős riporter valamelyik szenzációhajhász lapocskától, rögtön háromfejű borjút csinál belőle. Vagy egyszerű gázrobbanást. Félteni kell. Fokozatosan belevezetni a civilizációba. A farkasok közé. Első beléptekor mit csinál? Konzumál, mint a bolondóra. Lepattant szupermarket, sok színes doboz, tele tolókocsi: mindenki így tesz, aki odaátról érkezik. A kerek erdő e szempontból megegyezik a Nikita rendőrségi kiképzőbunkerével vagy a hetvenes évek Kelet-Európájával. Nell a Schindler listájából megismert, most orvost alakító, különösen tehetségtelen középkori skót klánvezér őszinte aggodalma ellenére kórházba kerül. És jön az „ereszd el a hajam”.

Egyszóval ritkaságszámba menően buta, kiváltképp aljas indokból elkövetett kis mocskot dörgöl szemünk közé A szénbányász lányának egykor (na nem sokkal) jobb napokat látott rendezője.

De. De!

Jodie Foster, aki egyszer már úgy maradt. A Taxisofőr után. Nyilván: ő tud valamit, amit mi nem. Amit talán csak a kis Oscar Matzerath, méginkább David Bennett (A bádogdob hősét adó gyerekszínész), aki a film után megállt a növésben. Jodie – ha akkor láttam volna az arcát – ma a legnagyobb mozicsillagok egyike. David színpadok hőse. Nincs az a vacak, amelyben általuk ne látszana ki valami. Ha más nem, a lóláb. Ha akkor láttam volna az arcát… Most itt az egész teste: fürdik fekete tóban, míg a hold reszket ugyanott. Sajnos lapos. Mint ez a mozi. De kit érdekel, Jodie mindig tud olyant, amit mi nem is álmodhatunk soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1000