KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Edukators

Földes András

 

A német újraegyesítés lelkesültségén és naivitásán nosztalgiázó Good Bye, Lenin sikere után szükségszerű volt, hogy filmre vigyék azt a kort is, amibe végül a forradalmi eufória torkollott. A rendszerváltás lelkes tévészerelője az Edukators-ban ismét a rendszer ellenében tevékenykedő fiatalt játszik, igaz, a megdöntendő ideológia ezúttal már a kapitalizmus. Jan, lánglelkű antiglobalista társával együtt milliomosok házait töri fel, hogy a művészeti projekt szellemében felhalmozott bútorok tetejére üzenetet helyezzen el: „Túl sok a pénzed!” Így üzenve hadat az elanyagiasodott, a belső értékekkel és a kisállatokkal mit sem törődő világnak.

A filozofikus forradalmat nem a rendőrség, hanem az érzelmek kavarják meg. Az összeszokott párost szerelmi háromszöggé bővítő lány megjelenése átgondolatlan akcióhoz, majd egy milliomos kényszerű elrablásához vezet.

Az Edukators témaválasztása telitalálatnak tűnik, hiszen a jellegzetesen ezredfordulós, újbalos réteggel nem sokan foglalkoztak, noha már csak a Világbank gyűlései ellen szervezett, több ezer fős demonstrációk, vagy a Budapesten is megjelenő, közösségi házfoglalók is mutatják, markáns jegyekkel bíró, aktuális kérdéseket feszegető szubkultúráról van szó.

Hans Weingartner azonban nem tudott mit kezdeni a nagy lehetőséggel. Az Edukators nem azért bukik el, mert a rendező átlátszó módon tereli a csapatot egy világtól elzárt, ámde festői kilátással bíró pásztorlakba, hogy ott didaktikus párbeszédek formájában ütközhessenek a nézetek. A téma elvinné még azt is, hogy a rendező leplezetlen szimpátiát táplál lázadó hősei iránt. Weingartner azonban maga sem ismeri igazán a lázadók nézeteit. Az ideológiai konfliktus egyik oldalára így a fogyasztói társadalom képviselői kerültek, akik történetesen mind érzéketlen és pökhendi alakok. Szemben velük pedig a közhelyeket puffogtató lázadók állnak.

Az Edukators szellemes csavarral véget érő ifjúsági kalandfilm lett, ami pont úgy viszonyul az ügy valódi kérdéseihez, mint Che Guevarás póló a forradalomhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8293