KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Micsoda csapat!

Turcsányi Sándor

Patafüst: hamar oszló homály baseball bikák bágyadt galoppjának nyomában. Most lányok, asszonyok: baseball libák. Ez sem pipafüst.

Míg hős fiaik a tengeren túl, a világháborúban, hős lányaik a sportpályán, addig a kripli mozibajárók a nézőtéren gyötrik magukat. Az első összamerikai női baseball bajnokság szép, igaz történetét, ím megismerhetjük mi is. Képedj, rettenj, ostoba hímsoviniszta, a nő is bika. (Sőt.) Akinek még ma is természetesebb a vízipólózó delfin, a hokizó mackó, mint a női kalapácsvető, jégkorongozó, hát másfél óráig szégyellheti magát.

Van western, van road movie, van sportfilm. Van női western, női road movie, női sportfilm. (Olyan ez, mintha lenne vécé és női vécé.) A legképtelenebb ostobaság az ilyen típusú filmek kapcsán – mint legutóbb Thelma és Louise esetében – feminizmust kiáltani, mikor pontosan az ellenkezőjéről van szó. Az amerikai film már számtalanszor kiderítette s bebizonyította nekünk: a néger is, a nő is, a ló is ember. Most is megteszi.

Egy átlagos filmet kétszer-háromszor fejeznek be. Hagyományokat kevésbé tisztelő példánknak vagy kilencszer van vége, mire felgyulladnak a lámpák. Elvesztik a bajnokságot a lányok, ünnepelnek az ellenlányok. Azért a mieink sem adják fel: együtt maradnak. Hazatérnek a legények – akkor is együtt maradnak a lányok. Házasság köttetik, gyermek születik, s – ki hinné? – fölnő... Ez így megy egészen a nyugdíjas baseball matrónák első világtalálkozójáig. Végül is megfejthetetlen, honnan kerül elő a stáblista.

A filmet Miroslav Ondriček fotografálta. Nagy kunszt, én tréfás rímeket írok egy sírkövesnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=620