KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elnézést, néz ön meccset?

Farkas Ágnes

 

Mert, ugye, kétféle ember van... Nagyjából ez derül ki a filmből, amely a legutóbbi futball-világbajnokság döntőjét helyezi az események középpontjába.

A laza szövésű történet könnyed egyszerűséggel „tárja föl” néhány berlini lakás ajtaját, illetve az otthoniak életének soros fejezetét. Mivel a televíziós aréna-hangulat így vagy úgy mindenütt meghatározó, a lakókról ki-ki bízvást eldöntheti: meccsrajongó-e vagy sem. Más alkalom az elmélyülésre nemigen kínálkozik a film szemlélése során. De méltányolandó az is, ha a szerény szórakoztatás igénye érezhető, s a néző nem is csalódik; az ismerős vígjátéki fordulatok jótékonyan hatnak a megfáradt kedélyekre. A hölgynézőknek ismét szükségük lesz emancipációs önérzetükre, az uraknak pedig újra be kell látniuk, hogy a fociszenvedély olykor nemes érzéseken gázol át. Végül azonban mindenki megleli nyugalmát. A gólokkal együtt a meglepetések sora is lezárul. (Csak a békétlen néző fedez még föl egy apró, ám elgondolkoztató kérdőjelet: vajon elképzelhető, hogy valaki otthonában, Berlinben, 1982-ben, az NSZK–olasz VB-döntő idején teljes szívvel és feltűnő lelkesedéssel – az olaszoknak szurkol!?)

Megkockáztatom, hogy a mexikói világbajnokság némi reklámot jelenthet a filmnek. Az viszont szinte bizonyos, hogy még az ígéretes filmcím sem lesz képes a vérbeli futballrajongókat a képernyőtől a mozivászon elé csábítani.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5805