KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodálatos Pókember 2.

Kránicz Bence

The Amazing Spider-Man 2 – amerikai, 2014. Rendezte: Marc Webb. Írta: Alex Kurtzman, Jeff Pinkler, Robert Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: hans Zimmer. Szereplők: Andrew Garfield (Peter), Emma Stone (Gwen), Jamie Fox (Dillon), Dane DeHaan (Harry). Gyártó: Marvel / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 144 perc.

 

Egybehangzó vélemények szerint Sam Raimi brutálisan sikeres, a bő tíz éve elszaporodó képregény-adaptációk reneszánszában kulcsszerepet játszó Pókember-verziója a 2007-es harmadik résszel mélypontra jutott: főgonoszok egész serege tört a főhős életére, aki mellékszereplővé vált saját filmjében, civil énje, a lelkiismeretes, szerethető Peter Parker pedig végképp háttérbe szorult. Sajnos a Marc Webb által rendezett, két éve ígéretesen induló reboot már a második epizóddal ugyanebbe a hálóba gabalyodott.

Az új írógárda pontosan arra helyezte a hangsúlyt a folytatásban, ami a legkevésbé működött A csodálatos Pókemberben, vagyis az antagonisták felléptetésére. Három, változatos traumáktól gyötört, jobb sorsra érdemes ellenlábas áll vigyázzban, hogy végre elmondhassák gyűlölettől izzó nagymonológjukat, komplexitásukról azonban mindent elmond, hogy éppen az a Rinó tűnik a leghitelesebbnek közülük, akinek a mondandója kimerül annyiban, hogy ő a Rinó. A kisebbrendűségi komplexussal küszködő, infantilis Electró előképe egyértelműen a Jim Carrey-féle Rébusz a Mindörökké Batmanből, de az új Pókember más tekintetben is Joel Schumacher rossz emlékű Denevér-filmjeit idézi, azok bájos giccskavalkádja nélkül. Webb alkalmatlannak bizonyul arra, hogy emlékezetessé tegye az akciószekvenciákat, a forgatókönyv pedig alig ad lehetőséget rá, hogy az 500 nap nyár direktora a számára testhezállóbb feladattal, Peter Parker hétköznapi életének bemutatásával foglalkozzon. A grandiózus, ám unalomba fulladó összecsapásokkal teli, jócskán elnyújtott történeten a fiatal főszereplők egy-egy őszinte, emberi pillanata sem segít, mint ahogy a comics-történelem egyik legszomorúbb, szívbemarkoló momentuma is félszívvel vászonra vitt, kötelező kör marad csupán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11899