KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/december
KRÓNIKA
• N. N.: 13. Európa Filmhét
• Báron György: Elia Kazan (1909-2003)

• Földényi F. László: Női Krisztusok Lars von Trier hősnői
• Varga Balázs: A kolorádói krétakör Dogville
• Kriston László: Színpadra húzva Beszélgetés Lars von Trierrel
• Vágvölgyi B. András: Az életműépítő és a szerelmes Kill Bill
• Forrai Krisztián: Bang, bang Tarantino-zene
• Strausz László: Hongkongi kapcsolat Kelet, nyugat akcióban
• Strausz László: Ázsia idézőjelben
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellemmozi Velence
• N. N.: A 60. velencei filmfesztivál díjai
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A megtalált idő
• Pápai Zsolt: Anya
• Köves Gábor: Grazia szigete
• Vaskó Péter: S.W.A.T.
• Kis Anna: Tokiói tortúra
• Kovács Marcell: Volt egyszer egy Mexikó
• Hungler Tímea: Holdfényév
• Köves Gábor: Kapitány és katona
• Vajda Judit: A tenger
• Csillag Márton: Igazából szerelem

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tökéletes világ

Turcsányi Sándor

Sodrófával várni haza apát. Szakócával fejbe sújtani anyut. Arról beszélni, hogy tegnap a pohár és a szomszédasszony fenekére néztem. Káromkodni. Erre, és sok más dolgokra mondjuk azt, nicht vor dem Kind! De lehetséges egy másik megközelítés is: ne törődj vele, Ödönke, te csak adogasd a töltényeket! Körülbelül ennyiben foglalható össze Clint Eastwood és Kevin Costner közös munkájának eszmei mondanivalója. Kevin Costner, az alsóprofi hős aligha ismerheti polgári családok német nyelvű fordulatait. Éppen ezért egy gyerek előtt követi el a fentiekhez hasonló huncutságait. Ráadásul futás közben, tehát még azt sem tudhatja, hogy barázdált arcú üldözője (Clint Eastwood) nem ismer bocsánatot. Többek között egyik áldozatát fenyegetések és ütlegek sorával kívánja rábírni arra, hogy ezentúl szeresse a gyerekeket. Nem csoda hát, ha a pajkos gyermek erre föl jól hasba lövi. Ilyen az élet.

Szokásunktól eltérően most a jelmeztervező munkáját is kivizsgáljuk. Kopott farmer, felgyűrt rövid ujjú (sic!) fehér póló és kockás ing (hogy van-e baseballsapkája vagy nincs, azt már elfelejtettem) a hős kiszerelése. Fussel professzor tudományos munkásságára és elmélyültségére lenne szükségünk ahhoz, hogy eldönthessük, ez a lehetetlen maskara vajon az amerikai kisváros ifjain avagy a filmvásznon volt-e először látható. Az üldözőknek így könnyű a dolguk, nincs szükség személyleírásra, egy tipikus B-szériás mozihőst kergetnek.

A filmrendező, Clint Eastwood elérve a szakma csúcsára immár megengedheti magának, hogy merész kísérletezgetésekbe fogjon. Experimentális művében a hősnői státusz kiiktatásával próbálkozik. (Hacsak az ábrándos tekintetű alrendőrt nem tekintjük annak.) Mire a film lassú menetelése addig elér, hogy Clintünk rájön, van bocsánat, akkor már késő. A hős halott, a néző alszik.

Az ízléstelenség ily felhőtlen volta láttán egy halk, s tudom, hiábavaló kérés a forgalmazóhoz: könyörgöm, ne a gyerek előtt!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1130