KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Latin vér

Bori Erzsébet

 

Miután vagy egy évtizedre megvonták tőlünk az olasz filmeket, üdítő újra találkozni velük. Mintha a nagy Silvio Berlusconi állt volna a háttérben, megorrolt ránk, mert nem vettünk tőle tévét, vagy nem adtunk el neki, ki emlékszik már. A távolság nem szépítette meg a hetvenes évek népszerű zsánerét, a mélyen realista és módfelett alpári olasz vígjátékot. De azóta zenében és filmben is előnyére változott a talján ízlés, már csak a RAI és társai őrzik régi hadállásaikat, mint Európa leggagyibb televíziói.

Az olasz film ma szeretetben és barátságban utazik, a Mediterraneo olasz–görög kézfogója után A latin vérben a spanyolokkal borulnak össze. (Ha jól forgatjuk a személyinket, mi lehetünk a következők.) A színhely Toscana, ódon kisváros Firenze mellett, itten áll a kies tájban az az udvarház, ahol hajdan a hősök dédszülei pergették napjaikat. Ma ízig-vérig modern család lakja, tisztelik a hagyományokat, nyitottak az európai egyesülésre, a húg leszbikus, az öcs enyhén visszamaradt mentálisan. A főhős rokonszenves fiatalember, foglalkozására nézve könyvelő, ő tartja rendben a helyi boltocskák pénztárkönyveit, és türelmesen magyarázza a jövedéki adó és az ÁFA-visszatérítés titkait a nehézfejű kiskereskedőknek. E kedves családhoz keveredik véletlenségből egy este a spanyol flamenco táncosokat szállító busz, a lányok gyönyörűek, a nyelvi nehézségek leküzdhetők, jöhet a szerelem, a félreértés, a bánat és a boldogság.

A latin vér jóízűen meséli el mindezt, nem enged sem az ibuszos képek, sem az ízetlen tréfák csábításának, legfőbb erénye mégis a kisváros jellegzetes figuráinak felvonultatása. Soha rosszabbat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3730