KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Díszvendég

Huber Zoltán

Guest of Honour – kanadai, 2019. Rendezte és írta: Atom Egoyan. Kép: Paul Sarossy. Zene: Mychael Danna. Szereplők: David Thewlis (Jim), Luke Wilson (Greg atya), Laysla De Oliveira (Veronica), Rossif Sutherland (Mike). Gyártó: Telefilm Canada / Ego Films Arts / The Film Farm. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Atom Egoyan, a torontói újhullám leghíresebb alakja továbbra sem talál vissza az egykori sikerek alkotói ősforrásához. A Díszvendég többszörösen terhelt apa-lány kapcsolat köré szőtt thriller-melodrámája tételesen felvonultatja ugyan Egoyan jellegzetes szerzői kézjegyeit, de a vágyott midcult műfaji hibrid helyett mesterkélt torzó született. A több szálon futó, térben és időben szabadon ugráló elbeszélői szerkezet az emlékezés asszociatív természetét, a traumát elfojtó psziché klasszikus freudi modelljét próbálná megragadni, kevés sikerrel. A karakterek nem elég életszerűek, az általuk hozott döntések nem eléggé felkavaróak, a fokozatosan felszínre bukkanó gyengeségek és bűnök egyre kevésbé érdekfeszítőek.

A mentális labirintus izgalmas feltérképezése helyett frusztráltan bolyongunk a kanadai köjálos apa és az épp börtönben csücsülő kórusvezető lány rideg fényekben fürdő múltjában. Egoyan a thriller módszereit követve ráérősen csepegteti az információkat, ám kellő drámai hajtóanyag híján az egzisztencialista nyomozás zavaros érdektelenségbe fullad. A gyakran visszaemlékezéseken belül is visszaemlékező, számos bizarr motívumot és sehová nem vezető mellékszálat összepasszírozó történet olyan hatást kelt, mintha egy Jonathan Frazer tablóit idéző hatalmas családregényből erőszakkal nyestek volna le egy darabot, vészesen megbontva az eredeti arányokat. Itt azonban szó sincs elhibázott adaptációról, Egoyan maga írta a túlgondolt, egyensúlyi zavarokban szenvedő forgatókönyvet. A színészek ellenben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy életre keltsék a kissé mesterkélt figurákat. Különösen az angol David Thewlis izgalmas a tisztaságmániás, szigorú ellenőr szerepében. A színész eszköztelen játéka és jellegzetes beszédmodora feledteti a karakter közhelyességét. Nem rajta múlik, hogy a film végül összeroskad a saját súlya alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14506