KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utóhatás

Soós Tamás Dénes

Aftermath – amerikai, 2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene: Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake), Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 94 perc.

 

Egy légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.

Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos, de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13256