KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ida

Varga Balázs

Ida – lengyel, 2013. Rendezte: Pawel Pawlikowski. Írta: Rebecca Lenkiewicz. Kép: Ryszard Lenczewski. Zene: Kristian Eidnes Andersen. Szereplők: Agata Trzebuchowska (Ida), Agata Kulesza (Wanda), Joanna Kulig (énekes), Jerzy Trela (Szymon). Gyártó: Opus Film / Canal+ Polska. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 80 perc.

 

A huszadik századi lengyel történelmi és társadalmi traumák feldolgozása, a nemzeti önismeret drámája Wajdáék nemzedéke óta a lengyel filmkultúra központi témája. A klasszikusokat idehaza is jól ismerjük, a kortárs klasszikusok azonban csak elvétve, jobbára fesztiválokon jutnak el a hazai mozikba. Pawel Pawlikowski új filmje végre kivétel a sorban. Az Ida az 1960-as években játszódik, az 1940-es évekre tekint vissza, mégis, aktuálisabb talán nem is lehetne. És nemcsak lengyel kontextusban.

Pawlikowski korábban kemény BBC-dokumentumfilmekkel, illetve két míves, brit színekben készített filmmel, Az utolsó menedék migráns-drámájával, illetve a Szerelmem nyara tinédzsertörténetével szerzett nevet magának. Az Ida az első lengyel filmje. Nagyon más, mint a korábbiak. A metsző történelmi analízis, az identitásdráma, a kristálytiszta fekete-fehér kompozíciók, a napjainkban oly szokatlan 4:3-as képarány inkább a modernista szerzőket, Bresson, Bergman, Kawalerowicz hatvanas évekbeli hűvös drámáit idézi, mint kortárs filmeket. A film hőse, a kolostorban nevelkedett árva lány fogadalomtétele előtt pár nappal, a rendfőnök akaratának engedelmeskedve keresi fel nagynénjét. Tőle tudja meg, hogy igazi neve Ida, és hogy családját a második világháború idején egy zsidóellenes lengyel pogromban veszítette el. A film a két nő érzelmi, mentális és tényleges útját kíséri végig a hatvanas évek elejének szürke, kopott lengyel világában. Az ártatlan lány, aki most szembesül a múltjával, és a kiégett, alkoholista asszony, aki az ötvenes években a sztálinista koncepciós perek vérbírája volt, és akinek saját magával, Idával, a családjával és a környezetével is elszámolnivalója van, együtt járják be ezt az utat, de mindketten maguk hozzák meg a döntést, hogy mit kezdenek a frissen megtudott, illetve a magukba temetett és újonnan előhívott tudással. Mindkét nő végigmegy, illetve elindul a saját útján. Pawlikowski filmje maníroktól mentesen, egyszerre távolságtartóan és mégis empatikusan mutatja meg Ida és Wanda párhuzamos történetét. És közben ott van a háttérben a hatvanas évek elejének Lengyelországa, a füstös klubokban szóló jazz, a falusi kocsmák lefojtott agressziója, az elhallgatás, elhallgattatás, levegőtlenség nyomasztó atmoszférája. Az Ida nagyon pontos és nagyon feszes film az önismeret terhéről és a szuverenitásról. Arról, hogy mit tesz nőnek lenni, katolikusnak lenni, zsidónak lenni – embernek lenni és annak maradni a huszadik század Lengyelországában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11758