KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Moszkva, Belgium

Forgács Nóra Kinga

Aanrijding in Moscou – belga, 2008. Rendezte: Christophe Van Rompaey. Írta: Jean-Claude Van Rijckeghem és Pat van Beirs. Kép: Ruben Impens. Zene: Tuur Florizoone. Szereplők: Barbara Sarafian (Matty), Jurgen Delnaet (Johnny), Johan Heldenbergh (Werner), Anemone Valcke (Vera), Sofia Ferri (Fien). Gyártó: A Private View. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 102 perc.

 

Mi történik, ha a brit kitchen sink realizmus hagyományai, a melodramatikus történetszövés túlzásai és a romantikus komédiákba illő módon elrajzolt, első látásra összeférhetetlen karakterek adnak randevút egymásnak egy külső lakónegyedben? A Moszkva, Belgium a példa arra, hogy mindebből lebilincselő hétköznapi mese kerekedhet – megértésről, elfogadásról, szeretetről, szerelemről és persze a kisbetűs életről, ami negyven fölött sem áll meg, sőt, napról napra kitartóan adagolja nem mindig kellemes meglepetéseit.

A Moszkva, Belgium hőse Matty, a negyvenegynéhány éves családanya, aki három gyermeke és a kapuzárási pánikját fiatal barátnővel enyhítő, félig ex férje vonzáskörében keresi önmagát és az élete elveszett sava-borsát. Mindezt nem várt fordulatként egy koccanásos balesetben megismert, fiatalabb, életörömmel teli, de nem éppen makulátlan múltú kamionsofőr segíthet újra megtalálni, felülírva Matty boldogságról és normalitásról alkotott fogalmait. A belga Christophe Van Rompaey harsány és meghitt szituációkat, nyilvánvaló és rejtett érzelmi viszonylatokat egyaránt empátiával ábrázoló párkapcsolati-családi mozijának szereplői egy-egy eltúlzott vonásuk ellenére is hiteles karakterek maradnak, hihető és átélhető reakciókkal. A film egyfelől könnyedén hozza ki a maximumot a komikus helyzetekből, másfelől pontosan húzza meg a drámai erővonalakat és ügyesen szövi a motivációs hálót, túlzásai és szentimentális epizódjai is intelligenciáról, (ön)ironikus látásmódról, ugyanakkor a fentebb emlegetett emberi értékek iránti őszinte elkötelezettségről tanúskodnak.

A belga külvárosi romkom remekül ötvözi tehát a valószerűség és valószínűség igényét a zsáner látásmódjával, ügyesen hozza helyzetbe figuráit, a komikus mozzanatoknak és reakcióknak életszerű problémák adnak mélységet, a Matty szerepét alakító Barbara Sarafian játéka pedig még a gyengébb jeleneteket is elevenséggel tölti meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9819