KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hihetetlen Hulk

Fekete Tamás

Incredible Hulk – amerikai, 2008. Rendezte: Louis Leterrier. Írta: Zak Penn. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Edward Norton (Bruce Banner), Liv Tyler (Betty Ross), Tim Roth (Emil Blonsky), William Hurt (Ross tábornok). Gyártó: Marvel Enterprises / Universal / Valhalla Motion Pictures. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Hulk talán a legellentmondásosabb szuperhős: noha ő is egy véletlen baleset következtében tesz szert képességeire, valójában nem maga irányítja természetét, a harag és a düh hatására változik át monstrummá. Miközben teljes városrészeket és komplett harckocsi-alakulatokat zúz össze, nem a Jóért küzd; kézzelfogható ellensége másodlagos, elsősorban magát kell legyőznie, (szuper)egója próbálja átvenni az irányítást a felszínre törő id helyett.

A filmvásznon mindeddig szűznek számító Vasemberrel szemben Hulk nem minden előzmény nélküli; Ang Lee moralizáló, görög sorsdrámákat idéző 2003-as tanmeséje a zsáner egyik legerősebb látványvilágú félreértelmezését, egyben egyik legnagyobb bukását is eredményezte. A hihetetlen Hulk úgy folytatja a szuperhős történetét, hogy egyfelől előzményének tekinti a korábbi filmet, mégis igyekszik minél jobban elhatárolódni tőle.Miközben a teljes stábot leváltották, érezhetően ügyeltek rá, hogy a korábbi színészek arcát képzeljük magunk elé (William Hurt kiköpött Sam Elliott), ugyanakkor – bár csak egy főcím erejéig – ismét láthatjuk a Szörny születését. Ez új film inkább Hulk-béta, vagyis a képregények esetében már tökélyre fejlesztett „alternatív” Hulk.

Az idei koncepció két oldalról támadta meg hősünket: miközben a stúdiónál azt a Louis Leterrier-t bízták meg a rendezéssel, aki korábbi Szállító-filmjeivel minden külső és belső korlát (valamint forgatókönyv) nélkül adagolta az eltúlzott akciót, a főszerepre a drámai színészként elkönyvelt Tim Roth-ot és Edward Nortont szemelték ki. Leterrier ráadásul nem következetes rendező: a kifejezetten művi látványú CG-akcióparádék közé rendre kézi kamerás felvételeket illeszt be, mint aki megirigyelte a Bourne-filmek és a Cloverfield látványvilágát – ennek végigviteléhez nemcsak elég bátorsággal, de a megfelelő passzussal sem rendelkezik szerződésében.

A Zöldtestű Szörny ismét alulmaradt tehát – már csak az a kérdés, hogyan áll helyt, mikor a jóval színesebb és harsányabb Vasemberrel kerül össze nemsokára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9423