KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megérint a halál

Harmat György

Kemény fickó egy kemény közegben. Ez Jimmy. De érző szívű ember is, aki mindig segíteni akar, és mindig cserbenhagyják. Börtönt, a halál érintését vállaló balek, aki talán mégsem akkora balek. Hiszen – kisember létére – szembe mer szállni a maffiózó nagyfőnökkel. Sorsa azt példázza, hogy az utca, a külváros, a roncstelep veszélyes üzem.

Szakmailag megfelelő (bár hullámzó) színvonalú, egységes stílusú gengszter-thrillert látunk. A neorealista beütésű, feszült konfliktusindítást még érdeklődéssel nézzük. A közepesen brutális-véres, minden ízében szokványos középrészt már elhatalmasodó unalommal. Az egy nagy, több kisebb fordulatot tartalmazó, izgalmas záróharmadot pedig örömmel: lám, egy film magához tér.

Annyira azért nem, hogy ne hagyna időt a morfondírozásra. Egy provokatív témákat filmre vivő (Idi Amin Dada tábornok, Maîtresse), „marginális” francia alkotó, Barbet Schroeder elmegy Amerikába. Több produkciót jegyez. Mestermunkát is a maga nemében (A szerencse forgandó). Most pedig ezt a darabot, mely nemcsak azért teljesen másodlagos, mert egy 1947-es Henry Hathaway-film, A halál csókja (ez a Megérint a halál eredeti címe is) remake-je. Schroeder legfőbb segítőtársa ugyancsak európai: Luciano Tovoli. Az olasz művész korábban olyan alkotásokat fényképezett, mint a Foglalkozása: riporter, Az utolsó asszony és Zsaruszerelem. Most pedig ezt. Így festene a (rendezői, operatőri) karrier?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=912