KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vágtató huszárosztag

Zsilka László

 

Történelmi kalandfilmnek indul. Az orosz seregek hátrálnak Napóleon csapatai elől, Moszkva elesik. A főhős, Davidov huszárparancsnok osztagával és ötven kozákkal partizánháborúba kezd a franciák hátában. Neve hamarosan rettegett lesz az ellenség körében. A kalandok sora azonban minduntalan megtörik. A szereplők hosszú és unalmas beszélgetésekbe bonyolódnak, amelyeknek a későbbiekben nincs jelentőségük sem a cselekményben, sem a jellemrajzban, legfeljebb Davidovról tudjuk meg, hogy nemcsak a kardot, hanem a tollat is remekül forgatja: civilben irodalmár. Műveiből aztán a legváratlanabb szituációkban hallunk idézeteket, még az álmából fölvert Kutuzov sem mulaszt el egy-két strófát maga elé mormolni. A film készítői egyébként tartogattak más meglepetést is. A szereplők néha – helytől és időtől függetlenül – dalra fakadnak, táncolnak, pezsgőt bontanak, a beállítás ilyenkor revühöz hasonlít, s már-már azt hisszük, hogy nem is kell az egészet komolyan venni, talán a történelmi hérosz-filmek szatírájának szánták A vágtató huszárosztagot.

Ritkítja még Napóleon seregét egy szegény muzsikokból álló csapat is, melynek tagjai alkalmanként harsányan tanúbizonyságot tesznek osztály(harcos)-tudatukról. (Ezek az epizódok az akkori orosz társadalom belső ellentmondásait lennének hivatottak – drámai eszközökkel – ábrázolni.) Ám e jelenetek kevésbé meggyőzőek, mint a revü-betétek.

A nézők azonban mégsem fognak unatkozni a kétrészes film megtekintésekor. A műfaji elemek szertelen és indokolatlan váltakozása egy idő után ugyanis rendkívül komikus hatást kelt. Még ott is, ahol az alkotók nyilvánvalóan nem törekedtek erre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7183