KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Commuter – Nincs kiszállás

Baski Sándor

The Commuter – amerikai, 2018. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Bryon Willinger, Ryan Engle. Kép: Paul Cameron. Zene: Roque Banos. Szereplők: Liam Neeson (Michael), Vera Farmiga (Joanna), Patrick Wilson (Murphy), Jonathan Banks (Walt), Elizabeth McGovern (Karen). Gyártó: Ombra Films / The Picture Company. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 104 perc.

 

Liam Neeson 56 évesen képezte át magát akcióhőssé, hogy a Takenben és folytatásaiban korát meghazudtoló kíméletlenséggel számoljon le a családját fenyegető nemzetközi bűnbandákkal. Karrier-reneszánszából születtek maradandó (Fehér pokol) és említésre kevéssé érdemes (Non stop, Éjszakai hajsza) mozgóképek is, amelyekben Neeson humortalan és túlkoros terminátora egyre közelebb került az önparódiához, a mélypontot jelző Elrabolva 3.-ban pedig már a vágásokkal sem lehetett elleplezni, hogy a színész fizikailag sem képes többé végigrohanni és verekedni egy filmet.

A Neesonnel negyedik alkalommal együtt dolgozó katalán Jaume Collet-Serra, illetve a forgatókönyvírók a Nincs kiszállásban már próbálnak reagálni arra, hogy a főszereplő túl van a csúcson és a nyugdíjkorhatáron. Az ingázásba belefásult, biztosítási ügynökként dolgozó Michael valóban nem hőstípus, fellépésében nincs semmi fenyegető, a családjának és az ügyfeleinek él, amíg főnöke leépítésre hivatkozva ki nem rúgja. Később, amikor a hazafelé tartó vonaton akcióba kellene lendülnie, hogy mentse a saját és az utasok bőrét, habozik és gyötrődik, a közelharcokban pedig néha többet kap, mint amennyit ad.

A nyomokban még rendszerkritikát is tartalmazó, drámaibb hangvételű felütés után a Nincs kiszállásból lehetne akár Neeson Gran Torinója is, de szép lassan visszaszivárognak a klisék a történetbe. A jelzáloghiteleket nyögő kisemberről kiderül, hogy korábban rendőr volt, rejtélyes megbízói pedig őt is a családja elrablásával próbálják motiválni. Az ökle helyett első körben az agyát kell használnia, hogy az idő szorításában, botcsinálta Poirot-ként megtalálja az utasok közt a kakukktojást, de a történet végül az izgalmas hitchcocki kriminarratíva vágányáról visszavált a kiszámítható B-filmes akcióvonalra, amelyről, úgy tűnik, egyelőre még Neeson számára sincs kiszállás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13563