KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltári baki

Alföldi Nóra

Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

A romkomok háza táján nincs jobb cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik, ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.

A film innentől kezdve egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka, másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz. Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13285