KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

X-Faktor

A Marvel már a hetvenes évektől kezdve folyamatosan vezetett be újabb és újabb karaktereket a már jól ismert sorozatok mellékszereplőiként, abban a reményben, hogy valamelyikből újabb nagy durranás lehet. Ez néha igen jól bejött nekik, gondoljunk csak az először a Hulkban látott Rozsomákra vagy az önállósodása előtt a Pókemberben vendégeskedő Megtorlóra. Próbálkoztak azzal is nem egyszer, hogy a perifériáról betoltak egy-egy figurát valamelyik jól bevezetett csapatba. Az első X-Faktor sorozatban (1986-1998) pedig éppenséggel az eredeti X-Ment keltették új életre más néven, mielőtt elkezdtek melléjük rendelni egészen új és addig kevésbé sikeres szereplőket.

A csapatot 2006-ban reaktiválták az első széria utolsó írójával, Peter Daviddel. Ha pedig tudjuk, hogy David a Kingpin vezetőjének, Harza Tamásnak nagy kedvence, nem meglepő, hogy ez lett a kiadó legújabb sorozata.

Az új X-Faktor az összes felsorolt technikát felhasználja. A csapat vezetője Jamie Madrox, a Többszörös Ember, társai pedig az X-Men univerzum különböző rétegeiből csatlakoztak hozzá. Madrox, aki nevének megfelelően meg tudja többszörözni önmagát, és ideiglenes klónjaival telepatikusan kommunikálni is képes, adottságát felhasználva meggazdagodik egy televíziós vetélkedőn, ebből alapozza meg egy különleges nyomozóiroda anyagi hátterét.

A kiindulópont eredeti, a csapat összeállítása ígéretes, a történet ritmusa pergő, nem is vártunk kevesebbet Davidtől. Aki azonban ennyivel sosem éri be, hanem továbbgondolja a megörökölt karaktereket, ebben a nyitótörténetben elsősorban Madroxot: kiderül ugyanis, hogy a klónok nem tökéletes másai a gazdatestnek, és saját akaratuk egészen más irányba viheti őket. Az X-Faktor nem egy átlagos szuperhősös képregény, és nem volt kockázatmentes „sztárok” nélkül útjára indítani nálunk. Remélhetőleg így is be tud futni.

X-Faktor 1 (Marvel + különszám). Színes, puhafedeles, 148 oldal. Kiadó: Kingpin.

 

TNT

Lassanként teljes létszámban visszatérnek a magyar képregénypiacra a 90-es évek gyerekeinek és tinédzserjeinek kedvencei. Tavaly váratlanul újraindult a Spawn, majd az akkoriban Tini Titán Teknőcök néven futó sorozat, és a Star Warsra sem kell már sokat várni.

A Teenage Mutant Ninja Turtles története megérne egy külön cikket, hiszen nem mindenki tudja, hogy a harciasságuk dacára többnyire „aranyos” rajzfilmfigurákként megismert antropomorf hüllők eredetileg underground képregény-paródiaként indultak. Aztán regisztert és célközönséget váltva fenomenális sikerrel futottak éveken át, egy időben nálunk is ez volt a legnépszerűbb képregény – az animációs és élőszereplős filmekről, no meg a számtalan merchandising lehetőségről nem is beszélve.

Aztán úgy tűnt, a franchise behalt, de néhány éve újraélesztették, és a teknőcök megint hódítanak. Ráadásul egyszerre kaphatók fiatalabb és valamivel érettebb olvasóknak szánt füzetek. Nálunk érthető módon az előbbiekre esett a kiadó választása, hiszen ez a verzió az ismertebb. Meg egyébként is hiányzott már a piacról egy ilyen jellegű képregény, alkalmas az új generáció beetetésére.

Tini Nindzsa Teknőcök. Színes, puhafedeles, számonként 28 oldal, megjelenik kéthavonta. Kiadó: Kingpin.

 

Dupla Caesar

Megint két Asterix-epizód jelent meg egyszerre, és teljesen véletlenül mindkettő Julius Caesarhoz kapcsolódik, ám mégis sok köztük a különbség. A Caesar ajándéka eredetileg bő negyven éve jelent meg, és a klasszikus szerzőpáros, René Goscinny és Albert Uderzo nevéhez fűződik, míg Az elveszett papirusz a sorozat legfrissebb része, Jean-Yves Ferri és Didier Conrad rajzoló munkája. Bár a „régi” nem tartozik a legjobbak közé, és az „új” még mindig nem győz meg mindenkit arról, hogy egyáltalán muszáj-e továbbvinni a világ egyik legsikeresebb képregényét, legyünk megértők: nagyon magasra helyezték a lécet.

Ami engem illet, inkább bizakodó vagyok. Conrad rajzaiba igazán csak rosszindulattal lehet belekötni, az pedig nem kétséges, hogy Ferrinek van humora. Más, mint Goscinnyé, de igyekszik alkalmazkodni. Az új epizódban a Julian Assange által ihletett Duplapolemix figurájának a megmintázásában igazán méltó a nagy elődhöz, és jól sikerült érzékeltetnie a „proto-újságíró” tevékenységének mind a közjót, mind a saját egóját szolgáló oldalait. Annyi mindenesetre biztos, hogy az eddigi két Ferri-történet szellemesebb, mint az egyedül Uderzo által készítettek.

Asterix 21: Caesar ajándéka és Asterix 36: Az elveszett papirusz. Színes, puhafedeles, 48 oldalas kötetek. Kiadó: Móra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13166