KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodálatos Pókember 2.

Kránicz Bence

The Amazing Spider-Man 2 – amerikai, 2014. Rendezte: Marc Webb. Írta: Alex Kurtzman, Jeff Pinkler, Robert Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: hans Zimmer. Szereplők: Andrew Garfield (Peter), Emma Stone (Gwen), Jamie Fox (Dillon), Dane DeHaan (Harry). Gyártó: Marvel / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 144 perc.

 

Egybehangzó vélemények szerint Sam Raimi brutálisan sikeres, a bő tíz éve elszaporodó képregény-adaptációk reneszánszában kulcsszerepet játszó Pókember-verziója a 2007-es harmadik résszel mélypontra jutott: főgonoszok egész serege tört a főhős életére, aki mellékszereplővé vált saját filmjében, civil énje, a lelkiismeretes, szerethető Peter Parker pedig végképp háttérbe szorult. Sajnos a Marc Webb által rendezett, két éve ígéretesen induló reboot már a második epizóddal ugyanebbe a hálóba gabalyodott.

Az új írógárda pontosan arra helyezte a hangsúlyt a folytatásban, ami a legkevésbé működött A csodálatos Pókemberben, vagyis az antagonisták felléptetésére. Három, változatos traumáktól gyötört, jobb sorsra érdemes ellenlábas áll vigyázzban, hogy végre elmondhassák gyűlölettől izzó nagymonológjukat, komplexitásukról azonban mindent elmond, hogy éppen az a Rinó tűnik a leghitelesebbnek közülük, akinek a mondandója kimerül annyiban, hogy ő a Rinó. A kisebbrendűségi komplexussal küszködő, infantilis Electró előképe egyértelműen a Jim Carrey-féle Rébusz a Mindörökké Batmanből, de az új Pókember más tekintetben is Joel Schumacher rossz emlékű Denevér-filmjeit idézi, azok bájos giccskavalkádja nélkül. Webb alkalmatlannak bizonyul arra, hogy emlékezetessé tegye az akciószekvenciákat, a forgatókönyv pedig alig ad lehetőséget rá, hogy az 500 nap nyár direktora a számára testhezállóbb feladattal, Peter Parker hétköznapi életének bemutatásával foglalkozzon. A grandiózus, ám unalomba fulladó összecsapásokkal teli, jócskán elnyújtott történeten a fiatal főszereplők egy-egy őszinte, emberi pillanata sem segít, mint ahogy a comics-történelem egyik legszomorúbb, szívbemarkoló momentuma is félszívvel vászonra vitt, kötelező kör marad csupán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11899