KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marsupilami nyomában

Bayer Antal

Sur la piste du Marsupilami – francia, 2012. Rendezte és írta: Alain Chabat. Kép: Laurent Dailland. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Jamel Debbouze (Pablito), Alain Chabat (Geraldo), Lambert Wilson (Pochéro), Geraldine Nakache (Petunia). Gyártó: Chez Wam / Pathé. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 105 perc.

Jóval kellemesebb helyzetben van amerikai sorstársánál az a francia rendező, aki egy képregény megfilmesítésére vállalkozik. Nem kap életveszélyes fenyegetéseket, ha eltérni merészel egy főgonosz eredettörténetéről, ha Ipszilonembernek másképp van fésülve a frizurája, mint a comic bookban, vagy pláne ha arra vetemedik, hogy ellentmondjon a kontinuitás szent elvének. Alain Chabat tehát teljes nyugalomban készíthetett egy új, sem az eredeti Spirou és Fantasio történetekre, sem a mitikus fiktív állatka saját kalandjaira nem emlékeztető Marsupilami-forgatókönyvet, rendezői karrierje második „képregényfilmjét” az Asterix és Kleopátra után.

Ennek ellenére az eredetileg rajzolónak készülő és a képregények iránt ma is rajongó Chabat számos finom utalást tesz az eredetire és más nagy elődökre, amiért a francia publikum nyilván nagyon hálás. Magyarországon azonban a Marsupilamit csak pár rajzfilmből ismerhetik, így a többség nem is tudja, hogy egy immár 60 éves képregényfiguráról van szó. A történet nincs túlbonyolítva: egy zuhanó népszerűségű tévériporter utolsó esélyeként interjúra indul a képzeletbeli Palombába, ahol belebotlik egy eddig ismeretlen állatfaj, valamint az örök ifjúságot biztosító orchideák titkába. Ahogy minden képregényoldalra dukál minimum egy poén, ugyanebben a ritmusban potyognak a filmben is, főként az elsőrangú komikusoknak köszönhetően. A melomán diktátort alakító Lambert Wilson Céline Dion-utánzása különösen emlékezetesnek ígérkezik, de Jamal Debbouze is hozza a szokásos, néha az altestit súroló szintet. A latin-amerikai sztereotípiák a jó ízlésen belül maradnak, az esendő karakterek felülkerekednek az igazán gonoszokon, a kis marsupilami pedig nagyjából beéri azzal, hogy aranyos plüssnek néz ki. A többrétegű humor nagy előnye, hogy a család valamennyi tagja jól mulathat a filmen – legfeljebb nem ugyanott nevet fel gyerek és felnőtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11230