KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény

Varga Zoltán

Wallace & Gromit: The Complete Collection – brit, 2008. Rendezte: Nick Park. Szereplők: gyurmafigurák. 273 perc.

Az animációs filmben – akárcsak a vígjáték műfajában – régóta szerepelnek elválaszthatatlan párosok, Tom és Jerrytől kezdve Frédi és Béni kettősén át Wallace és Gromitig. Az utóbbiak Nick Park gyurmateremtményei: a rendező hat év alatt, javarészt egyedül elkészített vizsgafilmjének figuráiként debütáltak 1989-ben, később az Aardman stúdió és a BBC pártfogoltjaivá váltak, miközben az ezidáig velük készült húsz-harmincperces kisfilmek, egy egészestés alkotás (Az elvetemült veteménylény) és több nyúlfarknyi etűd számos rangos jelölést és díjat söpört be. A különc, ügyefogyott feltaláló, nem mellesleg sajtmániás Wallace és emberként viselkedő, néma, ám talpraesett kutyája, Gromit egy angliai kistelepülésen élnek, kalandjaik mégis világszenzációkká váltak. A jellegzetes angol humor és irónia, a szellemes vizuális és verbális poénok, illetve a jellem- és helyzetkomikum mellett a műfajparódiák adják a sorozat bukéját. Az első kisfilm, A nagy sajttúra a science fiction és az infantilis képzeletvilág ötvözete: Wallace azért utazik hű társával a Holdra, hogy egyen belőle (lévén úgy tudja, sajtból van a Hold), a sci-fi asztrológiai témáit puszta gasztrológiai motivációvá fokozva le ezzel. A bolond nadrág egy csavaros rablási manőverre épít, amikor Wallace-t albérlőjük, egy aljas pingvin távirányítja egy balsikerű találmány révén – a csúcspont játékvonatos üldözése egyike a valaha vászonra vitt legbravúrosabb hajszajeleneteknek. A Birka akció is egy rablás körül bonyolódik, melynek során Gromit az ártatlanságát tisztázva egy nagyszabású báránylopás megfékezésében közreműködik. A negyedik kisfilm, a 2008-as Vekni és hunyni ha nem mellőzi is a humort, kilencvenes években készült elődeihez képest komorabb alaptörténetet választ: Wallace egy pékeket ritkító női sorozatgyilkos áldozatjelöltjeként szorul Gromit segítségére, miközben a thriller suspense-dramaturgiája válik nevetség tárgyává.

A paródiák mellett különösen a címszereplők egyénítése érdemel figyelmet: Wallace jellegzetes kézmozdulatai és – kiváltképp – Gromit gesztusnyelve, mimikája, ahogyan gondolatait kifejezni képes csupán szemöldökei mozgatásával; néma sírásának helyenként még szívszorító pillanatokat is köszönhetünk. A főszereplőkön és a minden korosztályt megcélzó humoron kívül a markáns mellékszereplők és masinák ugyancsak a sorozat elmaradhatatlan kellékei, legyen szó Holdat őrző fura gáztűzhely-robotról, magát csirkének álcázó pingvinről és önműködő nadrágról, báránytolvaj cyborg-vérebről és fonalkészítő óriásgépről, vagy épp pszichésen zavart túlsúlyos támadóról és kutyusáról. A kétperces etűdök, amelyek a Wallace masinái által okozott problémákból faragnak viccet, 2002-ben készültek, s főleg Gromit – gazdáját felülmúló – találékonyságát hangsúlyozzák ki.

Extrák: werkfilmek; dokumentumfilm Wallace és Gromit világáról; kisfilm a speciális effektusokról; 10 Wallace és Gromit-etűd. Megjegyzendő, hogy a kiadás címe pontatlan: az egészestés filmet nem tartalmazza a gyűjtemény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10704