KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vasember 2

Sepsi László

­Iron Man 2­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Justin Theroux. Kép: Matthew Libatique. Zene: John Debney. Szereplők: Robert Downey Jr. (Vasember), Don Cheadle (Rhodes), Gwyneth Paltrow (Pepper), Mickey Rourke (Whiplash), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy). Gyártó: Paramount / Marvel. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A mozivásznakon minden konkurenciájánál sebesebben hízó Marvel-univerzum immár kétségbevonhatatlanul új origópontot kapott: az izzadtságszagba fulladt Pókember-trilógia és a maguk módján bájosan infantilis Fantasztikus Négyes-filmek éppúgy háttérbe szorultak Tony Stark kalandjai mögött, ahogy a gyerekbetegségeit csak a Farkas-spin offra leküzdött X-men-franchise sem volt képes elég erős fundamentumot biztosítani ahhoz, hogy elbírja egy csaknem félévszádos popmitológia terhét. Mint a 2008-as A hihetetlen Hulkban való feltűnése is mutatja, immár Robert Downey Jr. és Tony Stark figurája a vasbeton alapzat, amelyre egy egész fantáziabirodalmat lehet építeni – lásd még ez ügyben a jelen epizódból kígyózó utalások armadáját.

A képregényfilmek Mozartja – az első rész Iron Mongeréhez hasonlóan – a fegyvergyártó Justin Hammer személyében egyrészt ezúttal is egy többszörösen megalázott Salierit kap ellenfeléül, viszont kétségtelen, hogy Jon Favreau filmjének igazán nagy durranása Mickey Rourke és az általa alakított Whiplash. A Vasember 2 Sam Rockwell szórakoztató ripacskodása ellenére is elsősorban a két hajdani drogos-alkoholista method actor mozija: Whiplash és Vasember alakjában az utóbbi években diadalra indult két rehab utáni színészimázs küzd meg egymással. De Downey Jr./Tony Stark nem csupán állatias ellenfelét és szövetségeseit gyűri maga alá a cselekmény végére, de magát a filmet is: one-man-show-jának köszönhetően a Vasember 2 előzményénél is látványosabban redukálja jelzésértékűvé a képregényfilmek toposzait. Rourke belépőjén túl szinte minden jelenet alárendelődik a címszereplő és a páncélja alatt rejlő színész személyiségének, aki öntörvényűségének kivetüléseként mágnes módra szervezi maga köré a Vasember 2 világát, legyen szó akár a zsánerszabályok meglazításától, akár az akciószekvenciák háttérbe szorításáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10164