KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Háttér

Bukarest

Kelet-Európa, nulla év

Pethő Ágnes

Filmgyártás, fordulat után

Amióta 1989 decemberében látványosan, a tévékamerák előtt lezajlott az, amit a hivatalos propaganda azóta is makacsul forradalomnak nevez, de amire az utca embere már csak fanyarul legyint, tehát azóta a román filmgyártás és forgalmazás berkeiben is éppolyan nehezen áttekinthető és zűrzavaros minden, mint a társadalmi-politikai élet egészében.

Ceauşescu uralma alatt meglehetősen egyértelmű volt a helyzet: az agyoncenzúrázott filmeket alárendelték a pártpropagandának, a diktatúra szigorúsága miatt talán sokkal inkább, mint bárhol máshol. (Ceauşescu maga a hírhedtté vált 1983-as mangaliai beszédében például, amelyben „sajátos” kultúrforradalmi programját fogalmazta meg, külön parancsokat is osztogatott a filmkészítés számára.) A korábbi kezdeményezések elsorvadtak, a kortárs próbálkozásokat pedig majdnem lehetetlenné tették. A hatalmi változás óta eltelt másfélkét év alatt a román filmgyártás talpra állt ugyan, de nem tudta igazán működőképessé szervezni magát, képtelen volt meggyőző eredményt felmutatni. A csőd legnyilvánvalóbb jele, mint mindenütt, a közönség érdeklődésének az apadása. A Noul Cinema adatai szerint a nézők száma 1990-ben 35%-kal csökkent 89-hez viszonyítva. A mozi népszerűségének hanyatlása a tévé, a videó, a műhold konkurenciájának következtében általános világjelenség, éppúgy, mint ahogyan összeurópai jelenség a nemzeti filmek háttérbe szorulása a profi amerikai gyártmányok mellett. Várható volt tehát, hogy egy nyitottabb szemléletű Romániában is érezhetővé válnak ezek a jelenségek.

A Ceauşescu-diktatúra alatt a szegényes kínálat ellenére a mozi volt mindig a kikapcsolódni vágyó egyetlen menedéke. A decemberi fordulat után azonban a szórakozási, művelődési lehetőségek hirtelen s rendkívüli módon megszaporodtak. A nézők szemszögéből elsősorban talán nem is a filmek, hanem a filmforgalmazás hiányosságai a legszembetűnőbbek. Mint minden, ami pénzbefektetést igényel Romániában, ez is a végelgyengülés határán vegetál. A mozivállalatokat még nem privatizálták, és egyelőre nincs is kilátás erre. Bár jóval nagyobb a választék, a filmek jórészt reklám nélkül, sok esetben (különösen vidéken) plakát nélkül, észrevétlenül futnak. A bukaresti filmszaklap nemcsak szemetes, fűtetlen és lerobbant mozikról ír, hanem olyan termekről is, amelyekben nyüzsögnek a patkányok. A mozik elé kifüggesztett tenyérnyi, kézzel írt cédulák, amiken a film címén kívül nem sok áll, kevés eséllyel tudják becsalogatni a millió gonddal küszködő román polgárt. A külföldi filmek importja megnőtt, s a forgalmazásban talán az a legkielégítőbb változás, hisz Romániában a sokévi (elsősorban nyugati) filmelvonókúra után a kevés is soknak látszik. Ezek között azonban a legritkább a művészetileg értékes film.

A romániai filmgyártásról el lehet mondani, hogy minden megváltozott a korábbihoz képest, de azt is, hogy minden maradt a régiben. A Ceauşescu -éra alatt öt filmstúdió ontotta a tanmeséket. 1989 decembere után ezeket megszüntették, mivelhogy megszűnt az a központi irányító szerv, melynek fennhatósága alá tartoztak, és létrehoztak helyettük ugyancsak öt filmstúdiót. A különbség az, hogy ezeket most már nem számokkal különítik el egymástól, mint régen (1-es Stúdió, 2-es Stúdió stb.), hanem neveket adtak nekik. Vezetésüket pedig a volt aktivisták vagy mérnökök helyett tekintélyesebb filmrendezőkre bízták. Romániában tehát jelenleg a következő filmstúdiók működnek: a Star Film 22, vezetője Sergiu Nicolaescu; a Gamma Stúdió, Constantin Vaeni irányításával; az Alfa, vezetője Mirca Daneliuc; a Solaris, igazgató: Dan Pita és a Pro Film, Dinu T±nase vezetésével. E stúdiók fölé rendeltek egy központi, minisztériumi rangra emelt intézményt, amely a tevékenységüket koordinálja: a Nemzeti Filmközpontot (Centrul National al Cinematografiei). Ezen kívül működik még hatodikként egy filmstúdió a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával, vezetője Lucian Pintilie.) Ez a stúdió készítette el az Iliescu-Roman-korszak eddigi talán leghatásosabb filmjét, amely a Parlamentben is vitát kavart, az Egyetem tér, Románia című, teljes estét betöltő dokumentumfilmet a hírhedt bányászakcióról és előzményeiről. Továbbá folytatta működését a Sahia dokumentumfilm-stúdió és az animációs filmek stúdiója, az Animafilm.

Sokan a régi struktúrák továbbélését látják ebben a központosított rendszerben. Mircea Maresan rendező létrehozott ezért egy független szakmai egyesületet is Román Független Filmesek Egyesülete néven. A stúdiók privatizálását egyelőre még csak tervezik, nem tudni, milyen formában fognak átalakulni magánvállalkozásokká. Tény, hogy a konkrét filmgyártást egyelőre inkább a régi mechanizmus tehetetlensége hajtja előre és nem a merész vállalkozó szellem. Anyagi gondok, illetve idő- és pénzpazarlás, másrészt szervezetlenség, közöny – erről panaszkodnak az alkotni vágyó rendezők. Mircea Daneliuc például arról számol be a Noul Cinemának adott egyik interjújában, hogy a színészeknek a szabad ég alatt kell átöltözniük a külső helyszíneken, és az egyik erdőben, ahol éppen filmezniük kellett volna, amire odaértek, valaki ellopta a díszleteket. Nehezen tudják beszerezni a nyersanyagot, a filmet. Nagy a hiány a műszaki szakemberekben, az operatőrökben, mivel ezek többsége átszerződött a tévéhez.

A piacra dobott új hazai filmek nagyon kis hányadát teszik ki az úgynevezett tiltott filmek, amelyeket valamilyen oknál fogva Ceauşescu cenzorai nem engedtek forgalmazásra. Néhány film korábbi tervek megvalósítása. Az igazán új produkciók többsége a nézők pénztárcáját célozza meg, és nem a filmművészet gyarapítását.

1990-ben 12 román játékfilmet mutattak be, kivétel nélkül mindet az előző évek terméséből; 65 dokumentumfilmet forgattak, de ebből csak 4-et mutattak be; 58 animációs rövidfilm készült, de egyet sem mutattak be; 2 teljes estét betöltő rajzfilm került a nézők elé, amelyet az előző években forgattak. 1991 júliusáig 13 játékfilmet, egy hosszabb terjedelmű és 5 kisebb dokumentumfilmet mutattak be. Jelenleg 21 játékfilm munkálatai vannak folyamatban.

A megváltozott körülmények között is megrendezték a hagyományos filmfesztiválokat: Costtineşti-en, a román tengerpart üdülőtelepén filmszemlét tartottak mindkét évben, a moldvai Piatra Neamţi-on pedig régi és új gyermekfilmeket vetítettek.

A régi beidegződések tehát hatnak, a mennyiség számít. Merőben új szemlélet viszont sem a filmeket létrehozó vagy forgalmazó struktúrákban, sem magukban az alkotásokban nem körvonalazódott meg. Vannak viták, vannak kísérletek, forgatás alatt levő filmek. A Pro Film Stúdió az idén már másodszorra hirdetett meg forgatókönyvíró pályázatot. Hogy ezekből a munkákból megszületik-e majd a román film remekműve, az a jövő kérdése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=548