KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Molnár Gál Péter: Katherine Hepburn (1907-2003)

• Takács Ferenc: Az újbeszéltől a reality show-ig George Orwell és a film
• Varró Attila: Hitlergyőz Náci disztópiák
• Kolozsi László: Hivatali apokalipszis Kultuszmozi: Brazil
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Talált bűn Beszélgetés Janisch Attilával
• Muhi Klára: Képfaragók kalandjai Operatőr kerekasztal

• Fekete Ibolya: Mamma Kuba Kubai filmek
• Kriston László: Don Quijote Kubában Beszélgetés Oliver Stone-nal
• Epres Tamás: Betiltott forradalom Soy Cuba
• Tanner Gábor: Afro-brazil misztika Glauber Rocha
• Mátyás Péter: A Vakond Árnykép: Alejandro Jodorowsky
• Nánay Bence: A legújabb hullám Argentin filmek
• Szilágyi Ákos: Szovjet Hollywood Sztálin mozija (2. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója II.
KÖNYV
• Forgách András: Előhívatlanul Kubrick könyvek
DVD
• Pápai Zsolt: Paradoxonok mozija John Boorman: Zardoz
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Fecsegés-fúga Rengeteg
• Báron György: Álmodozások sora Boldog születésnapot!
• Zoltán Gábor: Jött öt Jött egy busz
• Ágfalvi Attila: Sekély mélység A boldogság színe
• Nevelős Zoltán: Újabb jelenések a sötétségről Apokalipszis most – rendezői változat
LÁTTUK MÉG
• Pápai Zsolt: Esküvő monszun idején
• Vincze Teréz: Magdalena nővérek
• Köves Gábor: Pokolba a szerelmmel
• Hungler Tímea: Az igazság órája
• Csillag Márton: Terminator 3.
• Vaskó Péter: A Karib-tenger kalózai
• Varró Attila: Sporttolvajok
• Herpai Gergely: Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője
• Varró Attila: Túl van a család
• Varró Attila: Segítség, hal lettem!

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Született feleség

Vajda Judit

Potiche – francia, 2011. Rendezte és írta: François Ozon. Kép: Yorick Le Saux. Zene: Phillipe Rombi. Szereplők: Catherine Deneuve (Suzanne), Gerard Depardieu (Maurice), Fabrice Luchini (Robert), Karin Viard (Nadége), Judith Godrèche (Joelle). Gyártó: Mandarin Cinema. Forgalmazó: Ristretto Film. Feliratos. 102 perc.

A még mindig csak középkorú, de máris rendkívül gazdag életmûvel (12 nagyjáték-, 18 rövid- és egy dokumentumfilmmel) bíró François Ozon munkássága igen sokszínû képet mutat – sõt azt is megszokhattuk tõle, hogy több éves kihagyásokkal, több filmet közbeiktatva nyúl vissza egy-egy korábbi témájához. Gyásztrilógiájának egyes darabjait 2000-ben (Homok alatt), 2005-ben (Utolsó napjaim) és 2009-ben (Menedék) mutatták be, az 5x2 címû 2004-es szerelmi történetet pedig öt, illetve négy évvel a legutóbbi szerelmi tematikájú opusok (Bûnös szerelmesek, Vízcseppek a forró kövön) után készítette el. A legújabb Ozon-mû, a Született feleség 2007-es kosztümös életrajzi filmje, az Angel párdarabjának tekinthetõ, amennyiben mindkettõ egy-egy múltidézõ nõi karriertörténet, egy-egy saját korát megelõzõ asszonnyal a középpontban.

Az 1977-ben játszódó Született feleség fõhõsnõje egy „potiche”, azaz trófeafeleség, aki rengeteg tétlenséggel, unalommal, kocogással és versírogatással töltött év után több, egymással összefüggõ véletlen esemény hatására (amelyek következtében férje kidõl a sorból) váratlanul egy 300 munkást alkalmazó esernyõgyár vezére lesz. A kor viszonyai közt szokatlannak számító szituációt az alkotók olyan remek vígjátéki, sõt már-már kabarészerû helyzetek és frappáns riposztok közepette tálalják, mintha nem is egy Ozon-, hanem egy Francis Veber-komédiát látnánk (a film egyébként egy 1980-as Pierre Barillet Jean-Pierre Grédy-színdarab adaptációja). A könnyed, bohókás, a hetvenes éveket hûségesen és színpompásan megidézõ tárgyi világával a szemnek is tetszõ mû a végére azonban talán túlontúl direkt feminista kiáltvánnyá emelkedik (avagy süllyed), és egy egészen zavarba ejtõ befejezéssel zárul. A bizarr lezárás mondjuk korábbi mûveiben sem volt idegen a rendezõtõl, ilyen értelemben tehát az új alkotás is abszolút „Ozon-dús”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10779