KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/augusztus
KRÓNIKA
• Tarr Béla: Balassa Péter (1947-2003)
• (X) : Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

• Szilágyi Ákos: Vidám fickók Sztálin mozija (1. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Konnektorból kihúzva Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Ádám Péter: A szorgalom bűne Simenon celluloidszalagon
• Bori Erzsébet: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Maloin
AKCIÓMOZI
• Vaskó Péter: Acélkoporsók Filmek a tenger alatt
• N. N.: Tengeralattjárók a moziban

• Kiss Ferenc: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Tóth András György: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Kiss Ferenc: Rejtő Jenő (1905-1943)
• Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában Rejtő Jenő filmen
• Varga Balázs: Háttérvetítés A pesti mozi aranykora
• Molnár Gál Péter: Phoenix mozi Budapesti filmemlékezet
• Dániel Ferenc: Zengő tombolás Mándy-mozi
• Kolozsi László: Az olvasó ember André Kertész képeiről
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Elkalandozó tekintet Gerry
• Bikácsy Gergely: Ámor vértengerben Margot királyné
• Bori Erzsébet: Válsághelyzetek Hogy szeretsz?
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Tíz perc – Cselló
• Takács Ferenc: Claire életre-halálra
• Pápai Zsolt: Ballistic – Robbanásig feltöltve
• Köves Gábor: Novo
• Nevelős Zoltán: A fülke
• Vincze Teréz: Enyém vagy!
• Vaskó Péter: Túl mindenen
• Kovács Marcell: Hulk
• Csillag Márton: Blanche, a bosszúálló angyal

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szex és Lucia

Bori Erzsébet

 

A Tehenekkel befutott Julio Medem ezúttal közönségsikerre tört, és egyből a lényegre tért. A Szex és Lucia nem érdektelen képlet, tisztán kirajzolódik belőle az írói-rendezői szándék, és ugyanilyen tisztán áll előttünk az a film, amelynek ezt nem sikerült megvalósítania. Boy meets girl – klasszikus és elkerülhetetlen eset úgy a moziban, mint az életben, és mindkét helyszínen kétesélyes a dolog.

Lucia pincérnő – legalábbis ezt állítja magáról, mi pedig kénytelenek vagyunk bemondásra elhinni, mert a film még egy vágóképet sem veszteget rá. Nem úgy Lorenzo látványos foglalkozásának, a regényírásnak, amelyet visszatérően van módunk figyelemmel kísérni. A sztori hátrafelé megy, mint a rák, Lorenzo halálától göngyölődik visszafelé kihagyásosan, flash backek során át, mintha a hősnő emlékezne vissza rá azon a turistaszezon végén lakatlanná váló szigeten, ahová gyógyulni érkezett. Felidéződik a mesés kezdettől a mámoros boldogságon át a kapcsolat válságáig vezető út, melynek során szenvedélyes szexjelenetek gondoskodnak arról, hogy a mások szerelme ne váljon unalmassá a külső szemlélő számára, és a hőfok azután is csak egyre nő, hogy Lucia és Lorenzo közt alábbhagy a láz: ekkor Lorenzo erotikus fantáziáival és kalandozásaival vigasztalódhatunk. A mese ezen szakaszában fontos szerephez jut egy gyönyörű gyermek, a kislány babysittere, a babysitter pornósztár mamája és a pornósztár élsportoló szeretője.

Egyetlen teliholdas éjszakára szóló szerelem a szép idegennel, akiről mit sem tudunk, és akit nem látunk soha többé – ez mondjuk elég közkeletű vágykép. Ennél kicsit meredekebb annak a leánynak az esete, aki a mamája főszereplésével készült pornófilmekre gerjed. Látnivaló, hogy nem maradunk táplálék nélkül, és akkor még szót sem ejtettünk a hold hatalmáról, a föld és a tengermély rejtett bugyrairól, az interneten folyó intim beszélgetésekről és a regényírás nehézségeiről.

A széttartó cselekmény végül szétesik, és hiába minden erőfeszítés, nem sikerül megnyugtatóan lezárni. De fölmerül bennünk a gyanú, hogy talán rossz úton jártunk: mi van, ha nem Lucia emlékszik vissza a szerelmükre, hanem a kómában fekvő Lorenzo, ami máris megmagyarázná, miért Szex és Lucia a film címe, nem pedig Szex és Lorenzo, esetleg Lucia és Lorenzo. Innen már csak egy lépés, hogy mindez Lorenzo írói munkásságának terméke, az meg már korábban kiderült, hogy Lorenzo rossz író, aki hajlamos összekeverni az életet az irodalommal, miközben egészen úgy izzadja ki magából a Művet, mintha Karinthy selyemhernyó hasonlatát akarná szemléltetni. Mivel Lucia az első regényét olvasva szeretett bele, nyilvánvaló, hogy a kapcsolatuk halálra van ítélve. Vagy épp ellenkezőleg… A helyzet már csak azért sem reménytelen, mert Julio Medem talán épp olyan rossz író, mint Lorenzo, viszont sokkal jobb rendező, mint amilyen forgatókönyvíró.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2754