KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/augusztus
KRÓNIKA
• Tarr Béla: Balassa Péter (1947-2003)
• (X) : Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

• Szilágyi Ákos: Vidám fickók Sztálin mozija (1. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Konnektorból kihúzva Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Ádám Péter: A szorgalom bűne Simenon celluloidszalagon
• Bori Erzsébet: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Maloin
AKCIÓMOZI
• Vaskó Péter: Acélkoporsók Filmek a tenger alatt
• N. N.: Tengeralattjárók a moziban

• Kiss Ferenc: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Tóth András György: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Kiss Ferenc: Rejtő Jenő (1905-1943)
• Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában Rejtő Jenő filmen
• Varga Balázs: Háttérvetítés A pesti mozi aranykora
• Molnár Gál Péter: Phoenix mozi Budapesti filmemlékezet
• Dániel Ferenc: Zengő tombolás Mándy-mozi
• Kolozsi László: Az olvasó ember André Kertész képeiről
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Elkalandozó tekintet Gerry
• Bikácsy Gergely: Ámor vértengerben Margot királyné
• Bori Erzsébet: Válsághelyzetek Hogy szeretsz?
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Tíz perc – Cselló
• Takács Ferenc: Claire életre-halálra
• Pápai Zsolt: Ballistic – Robbanásig feltöltve
• Köves Gábor: Novo
• Nevelős Zoltán: A fülke
• Vincze Teréz: Enyém vagy!
• Vaskó Péter: Túl mindenen
• Kovács Marcell: Hulk
• Csillag Márton: Blanche, a bosszúálló angyal

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó emberig

Lajos Géza

 

Akárcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a sorsuk. A remekműveké rendszerint az, hogy újra és újra megfilmesítik őket. Nem történt ez másként a japán mester, Kuroszava 1961-es gyöngyszemével, A testőrrel sem. Sergio Leone rögtön fölfedezte magának, és le is koppintotta – így született meg az első igazi spagettiwestern, az Egy marék dollárért. Azt persze tudjuk, hogy a western és szamurájfilm műfajilag egy és ugyanaz (Kuroszava amúgy is bőségesen merített a western hagyományaiból), és ha már a téma kétszer is ilyen jól sült el, nem kétséges, hogy kicsit előrébb repülve az időben gengszterfilmként is meg fogja állni a helyét.

Mi is kell ehhez? Egy producer, akinek ilyen remek ötletei vannak. Walter Hill már az Alien-trilógiával bizonyította, hogy van érzéke az idegen környezetbe kerülő magányos hős tematikájához. Kell még egy rendező, akinek van affinitása a gengszter-filmekhez. Walter Hill (48 óra, Gengszterek sofőrje) jó lesz? Azután szükségeltetik egy forgatókönyvíró, akinek a kisujjában van minden, amit a Vadnyugatról tudni kell. Nosza, keressük meg Walter Hillt, aki épp most rajzolt a vászonra képeskönyvet Geronimo és Vad Bill legendájából. És végül, de nem utolsósorban: ott a magányos hős, aki Mifune Tosiro és Clint Eastwood nyomdokaiba lép. Ki is lehetne más, mint Bruce Willis, talán paraszthajszállal fürtösebben, mint a Ponyvaregényben és a 12 majomban, de ugyanolyan gránitkemény arckifejezéssel és acélos eltökéltséggel.

Bruce Willis (ezúttal a sokat sejtető John Smith névre hallgat) éppen a romlott Chicago városából tart az egzotikus Mexikó felé. Minthogy a film cselekménye a hosszú útnak csupán a sivatag közepén elterülő kies Jericho városkájába tett rövidke kitérőjére szorítkozik, és hősünk szorgalmas kezemunkájának eredményeként jószerivel ott sem marad élő ember, valószínűsíthető, hogy a Vadnyugat népsűrűsége jótékonyan csökkent eme szaporulatcsökkentő utazás hatására.

Mi van még a filmben? Mivel a harmincas években vagyunk, van alkoholtilalom, olasz és ír maffia, gyámoltalan seriff. És van párbaj, lövöldözés, végső leszámolás. Viszont nincs cowboy és indián, sem marhacsorda vagy szekérkaraván. Rozzant tragacsok helyettesítik a lovakat (finom utalás a film elején: az út közepén egy döglött ló utal vissza a letűnt hőskorra), csupán a jó öreg pisztoly a régi, holmi ismétlőpuska vagy golyószóró nem is kelhet versenyre vele. És ez már előre is vetíti a jövőt: előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkészül a sci-fi-változat is, ahol lézerkard küzd majd lézerpisztoly ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1648