KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/augusztus
KRÓNIKA
• Tarr Béla: Balassa Péter (1947-2003)
• (X) : Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

• Szilágyi Ákos: Vidám fickók Sztálin mozija (1. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Konnektorból kihúzva Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Ádám Péter: A szorgalom bűne Simenon celluloidszalagon
• Bori Erzsébet: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Maloin
AKCIÓMOZI
• Vaskó Péter: Acélkoporsók Filmek a tenger alatt
• N. N.: Tengeralattjárók a moziban

• Kiss Ferenc: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Tóth András György: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Kiss Ferenc: Rejtő Jenő (1905-1943)
• Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában Rejtő Jenő filmen
• Varga Balázs: Háttérvetítés A pesti mozi aranykora
• Molnár Gál Péter: Phoenix mozi Budapesti filmemlékezet
• Dániel Ferenc: Zengő tombolás Mándy-mozi
• Kolozsi László: Az olvasó ember André Kertész képeiről
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Elkalandozó tekintet Gerry
• Bikácsy Gergely: Ámor vértengerben Margot királyné
• Bori Erzsébet: Válsághelyzetek Hogy szeretsz?
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Tíz perc – Cselló
• Takács Ferenc: Claire életre-halálra
• Pápai Zsolt: Ballistic – Robbanásig feltöltve
• Köves Gábor: Novo
• Nevelős Zoltán: A fülke
• Vincze Teréz: Enyém vagy!
• Vaskó Péter: Túl mindenen
• Kovács Marcell: Hulk
• Csillag Márton: Blanche, a bosszúálló angyal

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy lélegzetnyire

Varró Attila

Dans la brume – francia, 2018. Rendezte: Daniel Roby. Írta: Guillaume Lemans, Jimmy Bemon és Mathieu Delozier. Kép: Pierre-Yves Bastard. Zene: Michel Corriveau. Szereplők: Romain Duris (Mathieu), Olga Kurylenko (Anna), Fantine Harduin (Sarah), Michel Robin (Lucien), Anna Gaylor (Colette). Gyártó: Quad Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.

 

A francia műfaji hagyományok felől közelítve egy Párizsban játszódó katasztrófafilm, amelyben a földmélyről feltörő mérges gázok ötemeletnyi magasságig kiirtják a lakosságot, két lehetséges út közül választhat: vagy Luc Besson-i parcours-akciófilm lesz posztapokaliptikus bandák versenyfutásával az Eiffel-torony oázisáig vagy az extrém-horror találkozása az egzisztencializmussal a Nyers és a vadonatúj Az éjszaka felfalja a világot szellemében. A kanadai származású Daniel Roby (híven bemutatkozó vámpírfilmjéhez a Fehér bőrhöz), inkább a cronenbergi tiszta forrásból merített a feladathoz, kevesebb gore-ral és ideológiával, ám hatékony minimalizmussal, erős drámai maggal és szépséges evolúciós tanulsággal – főszerepben egy szülőpárossal, akik ritka genetikai betegségben szenvedő kislányukat próbálják kimenteni légmentesen védett keszonjából egy rebootolt új világba, ahol talán új alapokra kerülhet az emberiség és a bolygó elcseszett párkapcsolata.

Az Egy lélegzetnyire nem sokat módosít/újít a műfaji alapképleten, feszes másfél órában felmutat pár elvárt akciójelenetet, egy szükségszerű melodrámai áldozatot és néhány költséghatékony pusztulás-képet – legalább egy szempontból azonban méltán érdemel figyelmet. Miként előző játékfilmjeiben, Robyt ezúttal is leginkább az apa-lány kapcsolat izgatja, főként az a folyamat, amelyben a kamaszodó fruska kitör a szerető apa által kontrollált gyerekszobából, szembesül az istenített szülő esendőségével és saját lábára áll. Míg a Funkytown retro diszkó-melodrámájában ez a szál jobbára elsikkadt és olcsó könnyfakasztásra szolgált, a Louis Cyr erőművész-életrajzának legszebb vonása már az apja babérjaira vágyó kislány háttértörténete volt; az idei opuszban pedig középpontba kerül és méregerős ballardi metaforán keresztül bomlik ki a generációs konfliktus – két világ (egy több évezredes és egy eljövendő) határán, ahol a levegőváltozást hozó füstköd lassan, de biztosan elnyeli a pátriárkák tornyait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13674