KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/augusztus
KRÓNIKA
• Tarr Béla: Balassa Péter (1947-2003)
• (X) : Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

• Szilágyi Ákos: Vidám fickók Sztálin mozija (1. rész)
• Sumjackij Borisz: Sumjackij naplója
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Konnektorból kihúzva Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Ádám Péter: A szorgalom bűne Simenon celluloidszalagon
• Bori Erzsébet: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Maloin
AKCIÓMOZI
• Vaskó Péter: Acélkoporsók Filmek a tenger alatt
• N. N.: Tengeralattjárók a moziban

• Kiss Ferenc: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Tóth András György: Színes, szélesvásznú képregény Rajzolt Rejtő
• Kiss Ferenc: Rejtő Jenő (1905-1943)
• Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában Rejtő Jenő filmen
• Varga Balázs: Háttérvetítés A pesti mozi aranykora
• Molnár Gál Péter: Phoenix mozi Budapesti filmemlékezet
• Dániel Ferenc: Zengő tombolás Mándy-mozi
• Kolozsi László: Az olvasó ember André Kertész képeiről
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Elkalandozó tekintet Gerry
• Bikácsy Gergely: Ámor vértengerben Margot királyné
• Bori Erzsébet: Válsághelyzetek Hogy szeretsz?
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Tíz perc – Cselló
• Takács Ferenc: Claire életre-halálra
• Pápai Zsolt: Ballistic – Robbanásig feltöltve
• Köves Gábor: Novo
• Nevelős Zoltán: A fülke
• Vincze Teréz: Enyém vagy!
• Vaskó Péter: Túl mindenen
• Kovács Marcell: Hulk
• Csillag Márton: Blanche, a bosszúálló angyal

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életrevalók

Vajda Judit

Intouchables – francia, 2011. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Eric Toledano. Kép: Mathieu Vadepied. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: François Cluzet (Philippe), Omar Sy (Driss), Audrey Fleurot (Megalie), Clotilde Mollett (Marcelle). Gyártó: Quad Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc. 

Az utóbbi időben több, az élet drámai, sőt tragikus dolgait életörömmel és derűvel szemlélő filmet mutattak be itthon. A haldoklást kalanddá emelő A bakancslista után némi kihagyással egy időben került a magyar mozikba a rákkal szembenevető Fifti-fifti és a francia Életrevalók, ami egy nyaktól lefelé megbénult idősödő milliomos és a gettóból érkező, szándékai ellenére az előbbi ápolójává előlépő fekete fiatalember között kialakuló barátságot mutatja be. Az említett művek közös vonása, hogy nem az a fajta abszurd és fekete humor jellemzi őket, mint az Életrevalókhoz hasonlóan szintén mozgássérült(ek)ről szóló, gonosz tréfáival a bizarr vonalat erősítő Aaltrát. Ehelyett sokkal közelebb állnak a fősodorbeli komédiákhoz, azoknak is vérbő, hangosan röhögős fajtájához.

Így a Nakache-Toledano páros filmje sem A belső tenger realista pátoszát vagy a Szkafander és pillangó megrázó líraiságát alkalmazza rokkant figurája ábrázolásakor, hanem a(z elsősorban persze a komplementer-karakterről rávetülő) felszabadult humort. Az Életrevalók legelső, (poén)bombaként robbanó flash forward-jelenetétől kezdve tele van klasszikus helyzet- és jellemkomikummal a megközelíthetetlen nőt kitartóan ostromló, mégis mindig hoppon maradó férfi esetétől kezdve a gondviseltje megváltozott adottságairól minduntalan megfeledkező tökkelütöttig (időnkét az olcsó megoldásoktól sem visszariadva: a lagymatag szülinapból táncos estet varázsoló jelenet például elég elhasznált). Az alkotók arra is ügyeltek, hogy a megbénult karakter csajozási kísérleteinek mélabúja és a fekete figura problémás háttere is csak a jól emészthető mértékig szűrődjön be a cselekménybe. A lényeg ugyanis nem a realizmus, hanem a párhuzamos fejlődéstörténet: az a változás, amelyen – egymás hatására – mindkét főhős átesik. Mindez pedig annál inkább megmelengeti a szívünket, hogy tudjuk: igaz történet ihlette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10973