KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A „kísérleti film” Magyarországon

Kreatív gondolkozó szerszám

Bódy Gábor

 

1.

 

Absztrakt film, abszolút film, avantgarde film, fényművészetek, független film, kísérleti (experimentális) film, a kiterjesztett film (expanded cinema), környezetek (enviroments) filmekkel, vagy film-környezetek (film-enviroments), kézzel-csinált filmek, kinetikus látványművészetek, projektfilm (concept art), psychedelikus film, strukturális film, a tiszta film (cinema pur), triviális film, underground film... (1)

A felsorolt kategóriák különböző időszeletek és helyi irányzatok által tagolt folyamatot jeleznek, amely a filmtörténettel egyidős, de azt mindeddig mintegy marginálisan kísérte. Szokásos átfogóan helyettük a „kísérleti” vagy „experimentális” film nevet használni, bár csak egy szinten hozhatók közös nevezőre: a művek, amiket fednek, a nagyipari film-, vagy televíziós műsorgyártás és forgalmazás keretein kívül jöttek létre; mint ilyenek, spontán, vagy deklarált módon szakítottak annak konvencióival. De minden látszat ellenére nem a kulturális tradíciókkal, amelyeknek mélyebb gyökereihez könnyen kapcsolhatók, legalább is, ami az antik árnyjáték (India, Kína, Jáva), az első automaták (Kína, Görögország), az egyiptomi fal- és a keresztény üvegfestészet, a tűzijátékok és a tükörlabirintusok, a reneszánsz és a manierizmus, a „Magia naturalis sive de miraculis naturalium” s az azóta mind fokozottabb tempóban kibontakozó látványtechnikai kutatásoknak a hagyományait illeti. (2)

Maga a folyamat a kinematográfiát (mindennemű mozgóképi eljárást), mint általános szemléleti lehetőséget, társadalmi kultuszt és ebből származó vizuális nyelvet gyakorolja, vizsgálja, érinti. Több-kevesebb tudatossággal azt a korszakot készíti elő, amelyben a kinematografikus kommunikáció szövete olyan sűrűséget ér el, hogy ezen a nyelven a beszéd is általánossá válik: azaz a film- és televíziós ipar monopóliuma megdől, mind a felvételi, mint a lejátszási technikákban. Erről a korszakról a hatvanas évek óta beszélünk, eleinte a felismerés lelkesedésével, később az erre következő szokásos rezignációval és fásultsággal, talán észre se véve, hogy az idézett szellem nem csak megjelent, hanem lassan elfoglalta helyét a székünkben.

A super–8 és az olcsó videofelvételi technikák az utóbbi években csaknem olyan megközelíthetővé tették a mozgókép-rögzítést, mint a hangét a magnó, vagy a fotót a fényképezőgép. A videokazettás és lemezes lejátszó-berendezések nagytömegű piacra dobása most az „adók” és „vevők” közti válaszfalat dönti le, a XX. századi nagy vizuális forradalom utolsó akadályát. S ez a lépés nem a tervezők ködös jövője többé, hanem maga az aktualitás.

„A műsoros videokazetták nagy fogyasztó piacának megjelenésével – 1981 végére egyedül Nagy-Britanniában egymillió egységet érhetünk el – (... ) hirtelen a film megszűnt időhöz kötött élmény lenni; majdnem annyira hozzáférhetővé lett, mint az irodalom és a zene. (...) Mi az előnye a videolemeznek a kazettával szemben, annak ellenére, hogy nem lehet rá felvenni? A nagyon jó képminőség, a sztereóhang, és az, hogy a lemez sokszorosítási költsége valószínűleg egyharmada egy kazettáénak. (...) Minden részt le lehet játszani lassítva, gyorsítva, vagy visszafelé. Ki lehet merevíteni a képeket – tökéletes minőségben – másodpercekre, órákra, sőt napokra is (...) Lenyűgöző élmény ez, amelynek legegyszerűbb fogyasztói alkalmazása olyan programokban látható majd, mint a BBC madarakról szóló videokönyve – és ez csak egy abból a több mint 100 címből, amit a Laser Vision indít be az idei év folyamán az Egyesült Királyságban. (...) Sztereóhang helyett két külön hangszalagot is tud biztosítani a műsor, melyet a használó kapcsolhat be. Ez rögtön helyet ad egy idegen nyelvű változatnak a lemezen belül. Számos további nyelvet lehet még ráprogramozni feliratként, amit szintén a használó kapcsol be, vagy ki. Így elkerülhető az a nehéz munka, amivel egy film több idegen nyelvű változata készül. (…) Néhány éven belül a Sony piacra dobja amatőr videokameráját, amely úgy néz ki, mint egy 8 mm-es kamera, de valójában videofelvevő van benne, mely a diktafon mikrokazettáihoz hasonló kazettákkal működik. A visszajátszás minősége tévéképernyőn kitűnő, és egyszerű vágóberendezés is van hozzá, és ez az egész kb. 500 fontba fog kerülni. (...) Viszonylag olcsó videovetítőket már kezdenek használni sörözőkben, klubokban és tehetősebb otthonokban. Talán a jövő filmklubja (általában 60–70 főt meg nem haladó közönséggel) a helybéli szállodában működhet, amely megszokott kellékként biztosítja már a videovetítést az egyes szobákban. (...) Ha az eddig vázolt kép valóban így alakul majd, és a néző kezébe adja az igazi hatalmat, és a film történetében először olyan befolyásossá teszi őt, mint amilyen a gyártó és a forgalmazó, akkor elkerülhetetlen a metamorfózis. A műsorok forgalmazója közvetlenebb kapcsolatba kerül közönségével, és érzékenyebben tudatosíthatja, mi jó, mi rossz. (…) Amellett, különösen a videolemez terjedésével, egy teljesen más vizuális nyelvtan jön majd létre, mely nemcsak a mozgóképen, a vágáson és Pudovkin és Eizenstein koncepcióin alapul, hanem a néző uralmán a képek felett. Nehéz elképzelni, hova vezet minket ez a kulturális változás. Talán a multimédia –- ez az utóbbi években divatossá vált csúnya szó – új jelentést kap, mivel a szavak, a zene, az álló és mozgó képek mind lényegi részei lesznek egy új stílusú műsorszerkesztésnek. (...) A szemiológia is új dimenziót kap a filmet tanulmányozók számára. (...) A Nebraska Egyetemen most videolemez-műsorokat készítenek, komputerprogramokhoz kapcsolva. (...) Lehet, hogy a videoforradalom komoly aggodalmat kelt a filmipar egyes területein. De általános hatásában ez gazdasági, politikai és kulturális felszabadulást kell, jelentsen.”(3)

Nyilvánvaló, hogy az új vizuális nyelvezet kialakulására a kinematográfia kommersziális művelése épp úgy hatást fog gyakorolni, mint az experimentalizmus. Aminthogy ezek már eddig is befolyásolták egymást, néha átfedésbe kerülnek, indirekt-ironikus, vagy közvetlen módon látogatják egymás trópusait. De míg az előző jobban tapad saját konvencióihoz, utóbbi a nyelv határértékeit és aspektusait közelíti meg. A „kísérleti film”, különösen annak konstruktivista, analitikus és didaktikus törekvései mintegy hivatottak a nyelvújító szerep betöltésére, hasonlatosan ahhoz a munkához, amit a költők és filozófusok végeztek a történeti nyelvújítások idején. „Két fő mesterei vágynak a nyelvnek, a philosoph és poeta. Amaz míveli a flexiók által, ’s ez compositiókkal. És így a származtatás a nyelvből két részre oszlik, philosophi és poétáira.”(4)

A kinematográfia nagyipari ágazatait az fogja nyelvileg katalizálni, hogy az áttérés a fotokémiai technológiáról az elektronikusra halomra dönti a filmgyártás bevett fogásait: újakat kell kitalálni helyettük. „Coppola meggyőződéssel állítja közelmúltban végzett videokísérletei alapján, hogy az elektronika erőteljesen be fog törni a filmiparba, javítva a filmgyártás hatásfokát, gazdaságosságát. Elragadtatásában a berendezést, amellyel dolgozik »kreatív gondolkozó szerszámnak« nevezte.”(5) Ez a műszaki rebellió talán csak a hangosfilm megjelenésének hatásához hasonlítható. Most ugyanúgy megjelennek a celluloid „művészi egyedülvalóságának” védelmezői, mint annak idején a némafilméi. De még az elektronikus alapon berendezkedett televíziók se mérték fel a fejlődés távlatait. (Érdekességként említem meg, hogy a Magyar Televízió műszaki igazgatóját megkerestem, nem adna-e riportot a TV műszaki fejlesztési terveiről. Az igazgató titkárnőjén keresztül hárította el a találkozást, üzenve, hogy az interjút most nem tartja „időszerűnek”.) A fordulat küszöbére értünk, s egyben mintegy választás elé, hogy sokadiknak, a tolongásban, vagy az első bátrak körül kialakuló ritka légkörben lépjük át azt.

 

 

2.

 

Ha elfogadjuk azt a felosztást(6), miszerint az experimentalizmusnak az alábbi nagy, befolyásos generációi alakultak ki:

20–30-as évek: francia, orosz, német kísérletezők

50-es évek: az amerikai keleti- és nyugati-parti experimentalizmus

60–70-es évek: a független kooperatív filmkészítők nemzetközi mozgalma.

Magyarországnak az első és harmadik „évfolyamban” alakultak ki szellemi kapcsolatai. Az elsőben német közvetítéssel vettünk részt, Balázs Béla, Moholy-Nagy László, Mihály Dénes, László Sándor(7) és a máig felfedezésre váró Gerő György(8) révén, akit Kassák és Pán Imre még az 50-es évek végén is „az első és eddig egyetlen magyar avantgardista film” alkotójának tartott. A másodiknak csak késői hatásairól beszélhetünk, s talán a privát filmtárakból rekonstruálható az 50-es évek magyar undergroundja. A harmadikhoz viszont egy relatív erős és mindenképpen jelentős, sajátos, magyar kooperatív experimentalizmus csatlakozott, amit a Balázs Béla Stúdió működése tett lehetővé. Ezen belül mindenekelőtt a Filmnyelvi sorozat és a K/3 csoport létrejöttére gondolok.(9) A Filmnyelvi sorozat három fő forrásból táplálkozott:

– a gyér hazai független filmkészítési hagyományokból

– a művészeti avantgarde azon törekvéséből, hogy kifejezési körébe vonja a kinematográfiát

– a 60-as évek végétől nagy befolyásra szert tett lingvisztikai elméletek köréből.

Kötetnyi film-projekt gyűlt össze, s bár ezeknek csak egy töredéke realizálódott (egészen alacsony költségvetésből), az elkészült munkák nemzetközi összevetésében is sajátos karaktert képviselnek. Jóval későbbi, szinte már retrospektív bemutatóik világszerte bizonyos meglepetést és érdeklődést keltettek. Anélkül, hogy ezt a tényt túlbecsülnénk, helyük az experimentalizmus harmadik generációjában ma már eltagadhatatlan.(10) Miközben a „hivatalos” szakma és sajtó máig elhatárolja magát a kinematográfiának ettől a szemléletétől, a magyar kommunális hálózatnak megfelelő egyetemi és filmklubvetítők hetente kölcsönzik ki a kísérleti filmeket (a BBS titkárának legújabb tájékoztatása szerint). A szélesebb körű forgalmazásnak kül- és belföldön csak az szabott gátat, hogy a filmek egy kezdeti melléfogás folytán normál méretben készültek, a forgalmazók jelentős része pedig csak 16 mm-es vetítővel rendelkezik. Ezt a tévedést már csak elektronikával érdemes korrigálni. A fiatal filmkészítők gondolkodás- és kifejezésmódjában az experimentalizmus nem csak „polgárjogot” kapott, hanem egyre elevenebb. Hozzá kell fűzni, hogy a honi körülmények elsősorban a konstruktivista-analitikus és technicista tendenciáknak kedveztek, az avantgarde-ra mindig jellemző destruktív gesztusok nem tudtak annyira elszabadulni. Ennek az egyoldalúságnak vannak bizonyos előnyei, ha mint nemzeti sajátosságot nézzük: a magyar experimentalizmus igényt tart arra a szerepre, amit a kinematográfia „Grammaire Générale”-jának, az új vizuális műfajok enciklopédiájának kidolgozásában vihetne a jövőben.

Miközben a Balázs Béla Stúdióban nem szünetelnek az experimentalista törekvések, párhuzamosan a MAFILM vállalati keretein belül is létrejött egy kísérleti (K*) szekció. Ennek tevékenysége értelemszerűen szűk, de perspektivikusan komoly lehetőségeket nyit, amennyiben az egyik legnagyobb szolgáltatóhoz és megrendelőhöz kapcsolódva országos fejlesztési kérdések kidolgozásából kérhet részt. Mindenekelőtt abban teljesíthet szolgálatot, hogy az új médiák bevezetésének technológiai vonatkozásait alkotó szempontokkal egészíti ki.

A filmek külföldi szereplése nyomán született egy nemzetközi, videokazettákon terjedő periodikum felállításának terve (INFERMENTAL).(11) Ennek lényege, hogy az experimentális gondolkodást kiszabadítsa a galériák, filmszemlék és kommunális hálózatok kissé már avítt – nálunk ki sem alakult –, rendszeréből, és az új műfajok kialakulásának hátterébe álljon. Magyarország szellemi kapacitása megengedné, hogy a részvételen túl az egyik kezdeményező szerepét játssza ebben. Megérhetnénk, hogy a haladó művészeti-szellemi törekvéseknek nem kéne külföldön menhely után nézniük. Mint egy nem-lokalizált Bauhausban, a kinematográfia úttörői saját országunkból vehetnének részt a vizualitás globális nyelvtanának kidolgozásában.

 

 

3.

 

A kibontakozáshoz elkerülhetetlen egy vagy több multimédia központ felállítása, amely a kinematográfia hagyományos műhelyeivel (MAFILM, MTV) együttműködve, de tőlük független céloknak is áldozva, megszervezi a különböző művészeti-szellemi területek találkozóját az új technikai hordozókkal. Egy ilyen központ közművelődési lehetőségeit nem szükséges külön hangsúlyozni. De alá kell húzni, hogy itt nem az amatőrizmus új válfajáról, hanem a hivatásosságnak a hagyományostól eltérő útjairól van szó. Kialakításukkor mindenképp figyelembe kell venni az egyetemeken működő esztétika- és filmoktatást és minden bizonnyal azt az anarchikus videobázist, amelynek meglétéről a Filmvilág egy cikksorozata a közelmúltban beszámolt.(12) De számításba lehet venni olyan sokarcú szellemi műhelyeket is, mint a Győri Kisfaludy Színház, ahol bizonyos műszaki feltételek már adottak is, s szinte megkövetelik a „multimediális” tevékenységet.

Mindaddig, amíg ezek a műhelyek létrejönnek, egy azonnal beindítható folyóirat képes pótolni a hagyományos filmszakmába bonyolódott tájékoztatás évtizedes lemaradásait. Ez egyúttal kritikai és projektív előkészületeit végezné el az új kommunikációs műfajok megjelenésének, közönségük felkészítésének, vagy durvábban szólva: termelésének(13). Az a terület, ahol az új műformák kikísérletezői a legjobban együtt tudnának működni a hagyományos műhelyekkel (film, tévé: az új technikai hordozók, különösen a super-8 és videotechnikák, illetve az ezeket átíró berendezések fejlesztésének, bevezetésének országos szintű koordinálása. A spontán kezdeményezések szakszerűtlen, meg nem térülő beruházások formájában nagy összegeket vonhatnak el egy ésszerű, jól telepített vizuális kommunikációs rendszer kiépítésétől. A fejlődést eleve decentralizáltan, de műszakilag egységes, kompatibilis rendszerekben kell elképzelni. Mind a technológia beszerzése, mind a művek esetleges „piaci” jelenléte azt igényli, hogy az új vizuális kultúra nemzetközi viszonylataiban nagyobb figyelemmel vegyünk részt. Ennek a kultúrának a differenciálódását a külkapcsolatok differenciálódásának is követnie kell; ma szinte kizárólag a játékfilm vonatkozásában építjük kapcsolatainkat.(14) A kinematográfia szellemi és piaci kapacitásának nagysága, nyelvének legfőbb varázsa nemzetköziségén alapul. Ebben döntő szerepet játszhat egy országokat áthidaló video-periodikum felállítása.

 

Jegyzetek

(1) Hans Scheugl / Ernst Schmidt Jr. „Eine Subgeschichte des Films. Lexikon des Avantgarde-, Experimental- und Underground-films”. Suhrkamp Verlag. 1974.

(2) Id. a lenti munka időtáblázatát.

(3) John Chitkock „Isten veled, Gutenberg... Adjon Isten, Hollywood?” Sight and Sound, 1981. nyár, London – magyarul a MFI Nemzetközi Filmtájékoztatójában 1981/9.

(4) Kölcsey Ferenc: „Nyelvtudományi munkák”.

(5) Sótonyi József: Nemzetközi televíziós szimpózium Montreuxben. Francis Ford Coppola meglátásai a videotechnika és a film kapcsolatáról. MAFILM Műszaki Értesítő 1982/1.

(6) V.ö. David Curtis „Experimental Cinema – A fifty year evolution” Studio Vista. London. 1971.

(7) Beke László: „Hungarian Experimental Film” Studio News Informacja o dzialalnosci galerii studio w marcu. 1981. Warszawa.

(8) Tevékenységének felkutatása, filmjének rekonstrukciója Száva Gyula kezdeményezésére jelenleg zajlik.

(9) Részletesebben: v.ö. Beke László fenti cikkével, továbbá Bódy Gábor „A fiatal magyar film útjai”. Valóság. 1977/11.

(10) Fontosabb külföldi szereplések:

1975: Bécs, K45, 1977: Wroclaw, Galéria Najnowszej Sztuki, 1978: Amsterdam, Works and Words, Galerie de Appel és a Holland Experimental Film rendezésében, 1989: Genova. Nuovi aspetti del cinema sperimentale Europeo – Seattle, University of Washington – Berkeley, Pacific Filmarchive – Chicago, Facets Multimedia – Philadelphia, Walnut street theatre, Film/video center – New York, Bleecker street, Public Cinema, 1981: Warszawa, Palace Sztuki – Lódz, Construction In process – Zagreb, Multimedia Center – Wilhelmshafen, Kunsthalle – Dortmund, Duisburg, Hamburg, Hannover, Frankfurt és Nyugat-Berlin, a Kommunale Kino hálózatban.

(11) Az „INFERMENTAL” terve az 1981. évi Mannheimi Filmhéten került először nyilvánosságra.

(12) „Videózunk, videózgatunk” – Nógrádi Gábor riportsorozata, Filmvilág 1980/11., 12. és 1981/1.

(13) Az 1977. jan. Párizsi Szemiotikai Konferencia (az UNESCO rendezésében, Christian Metz vezetésével) kulim szekciót nyitott „A közönség termelése” címmel.

(14) A kísérleti filmek külföldi bemutatása egyedi engedélyekhez kötött; Magyarországon egyetlen kiadvány, katalógus nem készült az elmúlt tíz év alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 11-13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7152